Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
BEVEZETŐ
BEVEZETŐ INFRASTRUKTÚRA-TÖRTÉNETI KUTATÁSOK A 19. századi „városrobbanás” összetett problémaköre rendkívül izgalmas kutatási terep, amely sok kutatót késztet az urbanizáció és sajátos kísérőjelenségei beható vizsgálatára. A városnövekedés lenyűgöző számszerű eredményeiről, és az ezzel párhuzamosan zajló demográfiai, társadalmi, gazdasági és politikai folyamatokról, a városi épített környezet átalakulásáról, a szociális viszonyok jellemzőiről, a mentalitástörténeti változásokról az elmúlt évtizedekben külföldön és idehaza számos nívós tanulmány született. A modern városi életforma alapjait megteremtő korszerű infrastrukturális létesítmények kialakulásának vizsgálata azonban Magyarországon mind ez idáig nem kapott kellő hangsúlyt, miközben a nyugat-európai történetírás jóval nagyobb figyelmet szentel e kérdéskörének, részben a nagy hagyományokkal és szakirodalommal rendelkező társtudomány, az „industrial archaeology” tudományos eredményeinek köszönhetően.1 Hazai viszonylatban általánosan megállapítható, hogy a városi infrastruktúra egy-egy szegmensét építészettörténeti, közlekedéstörténeti, technika-, ipar- és településtörténeti munkák tárgyalják ugyan, de jellemző módon egymástól elkülönítetten kezelve, vagyis hiányzik a szintetizáló látásmód, az a törekvés, hogy az infrastruktúra elemeit kölcsönös összefüggéseiben, egymásra hatásukban láttassák, s nem alakult ki egységes koncepció a feldolgozás módszereit és mélységét illetően sem. Sajátos műfajt képviselnek a vállalati jubileumi kötetek, amelyek az adott közmű történetét - pl. gázgyár, vízmű - igyekeznek a kezdetektől bemutatni, e munkák azonban többnyire a történészi látásmódot és módszereket nélkülöző műszaki szakemberek tollából születnek, eleve korlátozva ezzel a végeredmény minőségét. Az infrastrukturális elemek közül a városi tömegközlekedés az egyik legnagyobb részletességgel és magas színvonalon feltárt terület, köszönhetően a nagyobb múlttal és szakmai háttérrel rendelkező közlekedéstörténeti kutatásoknak. Az összes többi szegmens vonatkozásában azonban elenyésző az érdemi említésre méltó tanulmányok száma. Budapest közműrendszereinek részletes tárgyalásától eltekintve a vidék városairól, illetve az ország egészéről rendkívül hiányosak az információk. Sajnálatos módon az eddig megszületett várostörténeti monográfiák többsége sem szentel kellő figyelmet a települési infrastruktúra kérdéskörének, illetve gyakran helytelen metodikai megközelítést alkalmazva, az összefüggésekből kiszakítva, az országos összehasonlításokat mellőzve ismertetik az infrastruktúra egyes elemeit, megnehezítve ezzel az objektív képalkotást. Az utóbbi évek hazai szakirodaimában mégis tapasztalható némi előrelépés, üdítő színfoltként jelent meg néhány, a városi infrastruktúrával kapcsolatos korszerű szemléletű, a nyugati szak- irodalom legfrissebb eredményeire építő nívós tanulmány. Ezek közül a magyar infrastruktúra- történeti irodalom szempontjából úttörő jelentőségűnek tekinthető a Sipos András tollából 1996-ban napvilágot látott „Városigazgatás és várospolitika Budapesten, 1890-1914.” című munka,2 valamint a szerző tudományszervező tevékenységének köszönhetően 2005-ben megjelent „Bécs-Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században” című tanulmánykö1 Bracegirdle, 1974- 201. p.; Cossons, 1975.489. p.; Sípos, 2007.9-11. p. 2 Sipos, 1996. 276 p. /
