Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
GÁZSZOLGÁLTATÁS
„a diferenciák lényege nem más, mint a vasvármegyei elektromos művek részvénytársaságának önző érdekből eredő harcza, Szombathely rendezett tanácsú város ... közérdekével szemben."483 A VEMR képviselői ezzel szemben mindvégig visszautasították a monopóliumra törekvés vádját, s igyekeztek elhitetni a közvéleménnyel és a hatóságokkal azt a valószínűtlennek tűnő' állítást, miszerint ők teljesen jóhiszeműen, azzal a szándékkal vásárolták meg a részvényeket, hogy jó befektetést csináljanak, s fogalmuk sem volt arról, hogy a vállalatot a város esetleg saját kezébe akarja venni. Amikor a gázgyár körüli botrány kipattant, Edelmann Sebő saját álláspontját és a VEMR eljárását védve addig az abszurdnak tűnő kijelentésig is jutott, hogy a gázmű megváltásának megakadályozásával lényegében a város érdekeit tartották szem előtt, és Szombathelyt az anyagi csődtől mentették meg. Edelmann azzal érvelt, hogy a településnek nem hajtott volna hasznot a vállalat, mert ha hitelből veszi meg, a tőketörlesztés felemészti a nyereséget, ezért „a gázgyárnak átvétele ... a városnak nemcsak előnyére nem lenne, hanem egyenesen kárára történnék."484 485 Bár számításaival sikerült bebizonyítania, hogy a gázmű megváltása - az ehhez szükséges kölcsönfelvétel miatt - nem akkora üzlet a városnak, mint ahogy az első ránézésre tűnhetett, mégis felettébb furcsa hatást keltett, hogy egy részvénytársaság akarta a település érdekeit megvédeni annak saját legitim vezetőségével szemben. Edelmann felvetéseivel a községesítési törekvések ellenlábasainak tipikus, nemzetközi viszonylatban is ismert érvrendszerét képviselte. Ezen ideológia hívei azt a látszatot igyekeztek kelteni, hogy a vállalatok csak magánkézben működhetnek igazán nyereségesen, és községesítésük esetén a profit minimálisra csökken, tehát a városok rossz gazdák, és nem térül meg befektetésük. Valójában azonban a községesített vállalatok nyereségessége - a hiteltörlesztések révén - csak látszólagosan csökkent, és a kölcsön futamidejének letelte után a közművek jövedelme már teljes mértékben a költségvetést gazdagította. (A magántársaságok mögött álló érdekcsoportok propagandájának valótlanságát világosan mutatta a budapesti gázgyár esete is, amely a községesítés után is jó üzleti eredménnyel működött.483 1 évszázad távlatából visszatekintve bizonyosnak látszik, hogy a gázgyárért folytatott harc a VEMR részéről nem egyszerűen a világítási monopólium biztosításáért, hanem sokkal nagyobb tétért folyt. A légszeszvilágítási társulat megszerzésével a villamos műveknek az volt a legfőbb célja, hogy a gázgyár ne kerülhessen a város kezébe. A gázmű birtokosaként ugyanis a város a fogyasztók érdekeit szem előtt tartva letörhette volna az árakat, kiszorítva ezzel a VEMR-et a világítási piacról. A másik mozgatórugó a kecsegtető üzleti haszon megszerzésének reménye lehetett. A szombathelyi és a soproni példa azt bizonyítja, hogy az ügyben érintett belga pénzügyi csoportok a nyereséges magyarországi települési közművek felvásárlásával tendenciózus térnyerésbe kezdtek. A társulati részvények megszerzésével a VEMR két legyet ütött egy csapásra, mert elhárult az üzleti pozícióit fenyegető veszély, s az értékpapírok révén még jól jövedelmező befektetéshez is jutott. Az elektromos művek tehát nem a város „jóakarója”, hanem természetszerűleg saját üzleti érdekeinek védelmezője volt. A város indítékait vizsgálva arra a következtetésre juthatunk, hogy a gázmű megszerzésétől remélt anyagi haszon mellett inkább a várható fogyasztóvédelmi kihatások képezték 483 VaML Szv. pg. Közig. ir. III. 495/1900. 484 Uo. 485 Forbáth, 1908b. 343-352. p.; Rácz, 1908. 377. p.; Sipos, 1996. 166-172. p. 166
