Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
GÁZSZOLGÁLTATÁS
azonban ..., hogy a még hátrelevő szerződésileg is biztosított 25 év tartama alatt a város a légszeszgyárt házilag kezelje és ezt... el ne adja.”465 A társulat ajánlatának nagylelkűségét akkor értékelhetjük igazán, ha tudjuk, hogy korábban minden vevőt visszautasítottak, akik közül többen ennél jóval magasabb összeget is kifizettek volna. 1898-ban azonban - a két fél szándékainak kölcsönös találkozása ellenére - mégsem került sor a gázmű megvételére, mert az 1898 és 1900 között zajló infrastruktúra-telepítési munkálatok annyira lekötötték a város szellemi, illetve anyagi erőit, hogy gondolni sem lehetett a légszeszgyár azonnali megvételére. A városvezetés azért sem látta értelmét a kapkodásnak, mert a társulat szándéknyilatkozatának birtokában biztosítottnak érezte a gázműre bejelentett igényét. Amíg azonban a város kényszerűségből kivárt, az erőviszonyok alaposan megváltoztak, és a gázmű megszerzésének sikere kérdésessé vált.466 A Vasvármegyei Elektromos Művek közbelépése A közművesítési program 1900-ban már befejezéséhez közeledett, és a város elérkezettnek látta az időt, hogy „közjövedelmének szaporítása és a légszeszfogyasztó közönség érdekeinek hathatós védelme czéljából az átadás időpontjának meghatározása”467 megtörténjen. Így került sor 1900 áprilisában a gázgyár megvásárlásának, korabeli szóhasználattal „megváltásának” előkészítésére. A konkrét egyeztetések megindulásakor azonban a városvezetés számára hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a részvényesek körében bekövetkezett radikális változások miatt a légszeszvilágítási társulat már nem ugyanaz a tárgyalópartner, aki 2 évvel korábban volt. 1900 márciusában ugyanis a gázgyár részvényeinek többsége - az 500-ból 260 db - új tulajdonosok kezébe került, akiknek eszük ágában sem volt megszabadulni drágán vett, jelentős hozamot ígérő értékpapírjaiktól, pusztán csak azért, mert a város érdekei ezt kívánták volna. Éppen ellenkezőleg, pontosan azért vásároltak részvényeket, hogy megakadályozzák a gázgyár városi kezelésbe vételét. A település számára kedvezőtlen fordulat nem szerencsétlen véletlenek összejátszásából következett be. Összehangolt, kampányszerű felvásárlási akció történt, amelynek hátterében a kortársak számára is felismerhetően a légszeszvilágítási társulat konkurense, a Vasvármegyei Elektromos Művek Rt. állt. A 29 új részvényes szószólója, dr. Edelmann Sebő - aki egyben VEMR igazgatói székében is ült - tagadta, hogy a villamos művek, mint konkurens társaság állt volna az akció hátterében. Árnyaltan fogalmazva ő a felvásárlókat mindössze az elektromos művek „barátainak” titulálta. A látszat is Edelmann érvei mellett szólt, hiszen nem közvetlenül a VEMR, hanem magánemberek szerezték meg a részvényeket.468 A tények objektív számbavétele azonban Edelmann állításainak pont az ellenkezőjét, vagyis valóban a VEMR offenzív fellépését támasztották alá. Az új tulajdonosok egy része a VEMR-nek nemcsak „barátja”, hanem egyúttal részvényese is volt. Megfelelt a valóságnak, hogy a részvényeket magánemberként vették meg, de - mint Brenner János, a gázmű igazgatója is felismerte - ez pusztán a „külszin megóvása érdekében” történt így, hiszen a villamos művek ha akart volna, sem szerezhetett volna maga számára ilyen nagy tulajdoni hányadot 465 Uo. 466 VaML Szv. pg. Közig. ir. III. 495/1900. 467 VaML SZT Cb. ir. Te. 13. légsz. ir. 1900. jún. 10-ei közgy. 468 VaML SZT Cb. ir. Te. 13. légsz. ir. 1900. jún. 10-ei közgy.; VaML Szv. pg. Közig. ir. III. 495/1900. 160
