Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
VÁROSNÖVEKEDÉS, UTCANYITÁSOK ÉS VÁROSRENDEZÉSI TÖREKVÉSEK
A keleti városrész megnyitásának előkészületei (1888-1890) A várostól keletre elterülő térség rendezésének ügye 1888-ban mozdult ki a holtpontról, amikor a képviselő-testület kimondta: „a gyöngyös hídtól a kaszárnyáig és vasúiig vezető területnek házhelyekké leendő szabályozása elrendeltetik és az ez érdemben szükséges intézkedések megtételével a tanács megbizatik."306 A településnek új építési telkekre, és a növekedés irányának, kereteinek kijelölésére volt szüksége. A mérnöki hivatal konkrét terveket dolgozott ki a Kőszegi utcai kertek végétől a vasútig terjedő terület rendezésére. Míillner Ignác városi mérnök egy Auer Ferenc terveihez hasonló ortogonális utcahálózatot vázolt fel. Bár a városnak tekintélyes birtokai feküdtek az említett térségben, a terület rendezése kivitelezhetetlen lett volna a többi telektulajdonos együttműködése nélkül. Éppen ezért kedvező fordulatként volt értékelhető, hogy a város kezdeményezését felkarolva 1889-ben maguk az érintett birtokosok vették kezükbe az ügyet, és indítottak mozgalmat az utcanyitások érdekében. A telektulajdonosok hozzáállása ezúttal a vállalkozás sikerét vetítette előre. A birtokosok - korabeli szóhasználattal az „Érdekeltség” - szervezkedése 1889. november 23-án vezetett az első konkrét lépéshez. Az ekkor kiadott nyilatkozat 20 aláírója dr. Szakács Manó vezetésével kinyilvánította utcanyitási szándékát, és kötelezték magukat, hogy a terveket saját költségükön elkészíttetik. 1890 januárjában Eredics Éerenc városi képviselő az „Érdekeltség” elnökeként a közgyűlés elé terjesztette az ügyet, javaslatot téve több közlekedési vonal megnyitására. Elképzeléseik szerint az új városrész főtengelyét a Kőszegi utcából a vasúti „indóházhoz” vezető, K-Ny irányú főutca jelölte ki, amely a térséget teljes hosszában, nyílegyenes sugárútként szelte át. A sugárúttal párhuzamosan, illetve ezekre merőlegesen további utcák megnyitását javasolták.307 A közgyűlés a tervezet jelentőségét felismerve pártfogásába vette a birtokosok kezdeményezését, bízva abban, hogy az új utcák megnyitása „a város helyes, öntudatos és czélszerű belterjes fejlődését messze jövőbe kihatólag”308 biztosítja majd. Az elvi hozzájárulást azonnal megadták a kérvényezőknek, a konkrét szabályozási rajzok elkészítésére pedig kiküldtek egy 19 fős bizottságot. A testület tagjai közt ismert személyiségek, többségükben az utcanyitás ügyének támogatói kaptak helyet. A bizottság elnöke Eredics Ferenc kir. tanácsos, alelnöke dr. Károlyi Antal alispán lett. A grémiumban helyet foglaltak még Brenner János és Wälder Alajos építészek, Éhen Gyula későbbi polgármester, Cziffrák Nép. János, Nagy Jenő, dr. Stirling Ede, dr. Szakács Manó és Ungár Zsigmond.309 A nagyszabású tervek hírére reagálva a város ügyeit mindig élénk figyelemmel kísérő Horváth Boldizsár is kifejtette városfejlesztési koncepcióját egy Szabó Ernő polgár- mesterhez írt levelében. Megnyilatkozását a Vasvármegye című lap is leközölte, így az Érdekeltség terveitől némileg eltérő nézetei nagy nyilvánosságot kaptak. A később Király utcának nevezett É-D irányú útvonal megnyitását indokoltnak tartotta, ám meglátása szerint egy közvetlenül a vasútra irányuló sugárútra nem volt szükség. Sokkal fontosabb célnak tekintette, hogy a zöldterületek dolgában rendkívül rosszul álló Szombathely végre egy nagy kiterjedésű közparkkal gazdagodjék. A sűrű beépítés helyett ezt a szere300 VaML Szvk. Kjkv. 124/1888. 3C| Uo., 1/1890.; VaML Szv. pg. Közig. ir. III. 246/1889.; Szombathely haladása. = Vvm., 1890. febr. 16. 1. p. 308 VaML Szvk. Kjkv. 1/1890. Uo.; Uj utczák. = Vvm., 1890. febr. 16. 4- p.; Szombathely fejlődése és a vasút felé tervezett utczanyitás. = Vvm., 1891. márc. 29. 2. p. 117
