Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
VÁROSNÖVEKEDÉS, UTCANYITÁSOK ÉS VÁROSRENDEZÉSI TÖREKVÉSEK
A NYUGATI VÁROSRÉSZ A nyugati városrész kiépülésének kezdetei (1865-1890) Szombathely beépített területe a 19. század közepéig nyugatról a Perint-, keletről a Gyöngyös-patak által közrefogott térségre korlátozódott, s e természetföldrajzi határokat a település növekedése nem lépte túl a déli városrész megnyitásakor sem. A dualizmus időszakában azonban a település expanziója már átcsapott a Perin ten, sőt a patak túloldalán a városhoz közvetlenül hozzáépült Operint község nyugati határain is. Operinttől nyugatra tágas mezőgazdasági művelés alatt álló földek terültek el, amelyek egészen a szőlőhegy vonulatáig húzódtak. E térséget a Nárai község felé vezető ÉK-DNy irányban futó országút szelte ketté. Az ettől északra elterülő rész a „Kő”, illetve a „Kövi-dúlő” nevet, a délre eső kisebb rész a „Plébános major álljai dűlő”, illetve „Plébánia major” nevet viselte. (A Kövi- dú'lőn keresztül haladt az óperinti főutca meghosszabbításában egy nagyjából K-Ny irányú gyalogút, amely a Kálvária-templomhoz vezetett.) A két dűlő a város beépített területéhez viszonyítva hatalmas kiterjedésű szabad teret biztosított Szombathely növekedéséhez. A nyugati külterületeken az 1860-1870-es évektől kibontakozó építkezések és utcanyitások a déli városrésszel ellentétben nem a város kezdenyezésére, és nem is egy egységes koncepció keretében indultak meg. Itt a magántulajdonosok szervezkedése nyomán bontakoztak ki a több szálon futó események, és a déli városrésznél jóval nagyobb kiterjedésű térség rendezése és kiépülése is hosszabb, évtizedekig elhúzódó folyamat volt. Az 1860-as években Szombathely nyugati külterületeire vonatkozóan még nem álltak rendelkezésre utcanyitási tervek, és az építési vonalakat sem állapították meg. A város terjeszkedése így a meglevő adottságokra alapozódva az egyetlen létező utca, a Nárai út mentén indult meg. Az utca város felőli végén már a 19. század közepére kialakult egy kisebb házcsoport, de a nagyobb arányú kiépülés az 1860-as évek második felétől kezdődött.256 257 A töretlenül tartó folyamat nyomán a sajtó 1873-ban arról tudósított, hogy a Nárai utca végén található Bagolyvár felé gombamód nőnek a házak."251 Az építési telkek iránti fokozódó kereslet az élelmes ingatlantulajdonosokat arra késztette, hogy földjeiken utcákat, illetve házhelyeket alakítsanak ki. Az utcanyitások sorozatát 1869-ben Kovács Ferenc kezdte meg, aki a népszerű Nárai utca közvetlen szomszédságában, a „Plébános major aljai dűlő”-ben megvásárolt földjére kért építési és utcanyitási engedélyt. A Körmendi utcából keleti irányba tervezett új utca irányát a helyszínre kiszállt Szépítő Bizottmányi tagok a közvetlen szomszédságában húzódó Nárai utcával párhuzamosan jelölték ki, 6 öl szélességben, a Kovács tulajdonában levő telek teljes hosz- szában. Az utca területébe eső birtokrészeket a tulajdonosnak kártérítés nélkül a város rendelkezésére kellett bocsátania. Mivel korábban a földterület a Görög család kezében volt, a Görög utca elnevezés honosodott meg. 1872-ben Eredics Ferenc engedélyt kapott, hogy a Görög (1989-től Szigligeti Ede) utcát keleti irányba meghosszabbíthassa, Kovács Ferenccel szomszédos birtokából. Ugyanebben az évben nyitották meg a Nárai utcára merőleges két keresztutcát is, 7 öl szélességben. A városhoz közelebb eső Csillag (1946-tól Katona József) utca a Kálvária utat és a Nárai utcát kötötte össze, míg a távolabbi Mező 256 VaML Szvk. Bjkv. Szép. Vál. ir. 44-49/1865., 60/1865., 62/1865., 63/1865.; VaML Szvt. Tjkv. 42/1872., ^ 486/1872.; VaML Szvt. Tir. 42/1872., 486/1872. 257 Építkezéseink. = VL, 1873. máj. 4. 1. p. 99
