Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)
A ZSIDÓSÁG VAS MEGYÉBEN A 14–20. SZÁZADBAN - Söptei Imre: A Schey család Kőszegen, 1794–1883
kérést a tanács természetesen elutasította, mondván: „A zsidók akik nem cívisek sfítt cívisekké nem is lehetnek, a vám fizetésiül valamint más nem burgerek, nem immunittáltatthatnak."28 Felemás volt a város és a zsidók kapcsolata a napóleoni háborúk időszakában. Kőszeg vezetése többször vette igénybe a terménykereskedéssel foglalkozó izraeliták szolgáltatásait, amikor a hadsereg ellátásához „önként” felajánlotta gabonaféléket a leggyorsabban kellett előteremteni.29 30 * 32 * * 35 36 37 38 A városi erdők fontos termékével a gubaccsal is ők kereskedtek. Talán csak egyszeri eset, de érdemes megemlíteni, hogy a helyi polgárok nem mindig jártak el tisztességesen velük, mert átvételkor a gubacsot a hivatalosnál kisebb eszközzel mérték. Schey Mózes panaszára a tanács a „tetézett” pozsonyi mérővel újra számoltatta a mennyiséget.’0 Ennek ellenére 1801 szeptemberében a választott község tagjai jelentették a tanácsnak, hogy több zsidó család engedély nélkül tartózkodik és rendelkezik birtokkal a város területén. A magisztrátus ekkor határozatban jelentette ki, hogy a zsidók a jövőben Kőszeg területén házzal és birtokkal nem rendelkezhetnek, és kizárták őket az árverésekből is. Az 1791 után vásárolt házak visszaszolgáltatására, más vevőnek átadására kényszerítették őket. Mindezek mellett a lakosoknak pénzbüntetés terhe mellett megtiltották, hogy izraelita bérlőket befogadjanak. Megsemmisítették azt az árverést is, amelynek során Schey Mózes megvásárolta nemes Simon János házát, mondván, hogy azt a maga neve alatt egy lakompaki extraneus, azaz nem helybeli zsidónak vette meg.” 3 év múlva Schey Mózes a tilalom miatt nem megvásárolta, hanem zálogba vette Szluha János házát, de a választott község szószólói résen voltak és a tanácstól rögtön eltiltást kértek.’2 A tanács ezt a bérleti akciót jogtalannak ítélte, és Scheyt arra kötelezte, hogy a tulajdonban levő két ház közül egyiket adja el.” Mózes a Szluha-házat választotta,’4 azonban a későbbi összeírás azt mutatja, erre mégsem került sor.’5 1807 novemberében a község követelésére összeírták a városban élő zsidókat, és közülük a jogtalanul ott tartózkodókat felszólították, hogy következő év Szent György napjáig távozzanak. Ennek során például a Rohoncról (ma: Rechnitz, Ausztria) érkezett, Strodler János bíró házában lakó Schey Löwenstein ötfős családját is kikergették. Becsúsztak hibák is az összesítésbe, mert annak alapján a jogosan itt élő Schey Izraelt is a kitoloncoltak listájára tették.’6 A legérdekesebb felvetés az volt, amikor a választott polgárok a tanácstól a Schey fiúk katonának adását kérték, de ezt a vezetés, mint a község illetékességi körébe nem eső tárgyat visszautasította.’7 Ugyanakkor a kiutasításban érdekelt zsidókat több helybeli is szerette volna Kőszegen tartani, amelynek érdekében petíciót is aláírtak. Ezek közül a tanács Freyler Teofilt és Pfeffer Györgyöt meg is intette.’8 28 VaML KFL Kvt. Jkv. 1798. február 9. 18. sz. 29 VaML KFL Kvt. Jkv. 1799. április 1.8. sz. 30 VaML KFL Kvt. Jkv. 1800. december 29. 19. sz. ” VaML KFL Kvt. Jkv. 1801. szeptember 21. 15. sz. 32 VaML KFL Kvt. Jkv. 1804. július 6. 23. sz. ” VaML KFL Kvt. Jkv. 1805. január 5. 3. sz. 14 VaML KFL Kvt. Jkv. 1805. január 11. 15. sz. 35 VaML KFL Kvt. Div. et ex. 57. köt. 70. sz. 1819. július 6. 36 VaML KFL Kvt. Jkv. 1807. november 17. 7. sz.; VaML KFL Kvt. Div. et ex. 57. köt. 70. sz. 1807. november 14. 37 VaML KFL Kvt. Jkv. 1809. március 13. 8. sz. 38 VaML KFL Kvt. Jkv. 1809. március 13. 7/b. sz. 29
