Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)
A ZSIDÓSÁG VAS MEGYÉBEN A 14–20. SZÁZADBAN - Katona Attila: A ruha arisztokráciája. Izraelita belháború 1893-ből egy kőszegi skandalum apropóján
összetétele is, amelynek vezetését a pápai rabbira, Rothra bízták, tagjai Szombathely, Sárvár, Nagysimonyi, Jánosháza, Kismarton (ma: Eisenstadt, Ausztria), Nagymarton (ma: Mattersburg, Ausztria), Németkeresztúr (ma: Deutschkreutz, Ausztria), Pápa, Komárom, Sopron, Csorna, Beled hitközségi elnökeiből és rabbijaiból állt, összesen 18 fő.43 A Burgból érkezett táviratból megtudhatták, hogy a király előtt együtt kell megjelenniük, de az uralkodó külön fogadja a két küldöttséget.44 A hangulatukat csak az rontotta el, hogy szeptember 16-án az állomáson a neológok elérték a vármegyei vezetésnél, hogy a peronon az ortodoxok nem lehettek jelen, amikor a király vonata begördült. Aztán elérkezett a nagy nap: 1893. szeptember 17., amely vasárnapra esett. Ekkor két fontos dolog derült ki: egyrészt, hogy mindegy, hogy mit akart a magyar belügyminisztérium, élén Hieronymi Károllyal és a vasi főispán, Radő Kálmán. A kabinetiroda főnöke, Pápay István döntött a protokoll-listáról, és a zsidóság képviselőit nem a felekezetek sorába utalta. Ez nemcsak elkeseredést szült, de sértődést is, és utólag a sajtó hasábjain megkapta a magáét a magyar érzületet és törekvéseket nem respektáló kabinetiroda. A nagy terv, hogy a recepciós törvény előtt már a gyakorlatban egyenjogúsítsa magát a zsidóság, nem sikerült. A szombathelyiek minden mesterkedése kudarcot vallott. Erre utóbb azt írta Szabolcsi Miksa az Egyenlőségben: „Ha ezt tudták volna, akkor nem jelennek meg. Akkor tudták meg, amikor a fogadtatás várta őket, minek mennek hát oda, hol nem kellenek;.”43 A küldöttségben helyet foglaló Rosenberg Gyula is nagy elánnal hozta az ott lévők tudtára elégedetlenségét és csalódottságát, egyben bejelentette, hogy átáll a vármegyei küldöttségbe, de előtte még egy-két kellemetlen mondatot elejtett. A neológ küldöttség e megaláztatás után, tudniillik, hogy később és nem a felekezetek között, hanem a bírói kar előtt járulhatott az uralkodó elé, azzal szembesült, hogy hirtelen sokkal több ortodox lett a deputációban. Erre Rosenberg tett egy bántó megjegyzést, ám annak pontos tartalma sohasem derült ki, vagy inkább mindenki másként emlékezett rá. Az ortodox Kutna Salamon46 kismartoni rabbi levele szerint egy bizonyos gigerli, akiről hamar kiderült, hogy Rosenberg Gyula szabadelvű képviselő, végigtekintve az ortodoxokon, így szólt Jekelfalussynak: „Elég, ha három megy be ebből a fajtából - mondd igazi antiszemita hanglejtéssel,”47 Utóbb Rosenberg szóvivője útján azt közölte, hogy ez a mondat nem is hangzott el. Amit ott mondott, azt úgy lehet értelmezni, hogy az ortodoxok „... külső megjelenése éppenséggel nem emelte zsidó lelkesedésemet."48 43 ZSH 1893. szept. 22. p. Előtte 15 dunántúli „minden előzetes értesítés nélkül” Kutna Salamon Kismarton. Roth M. pápai, Ebenfeld Bernár Nagymarton, Freiedmann Dávid Németkeresztúr, Reichfeld Miksa Jánosháza, Kohn Vilmos Csorna, Fischer Tóbiás Sárvár, és a rabbihelyettes, és a helyettes elnökök. 44 Ortodox izraeliták. = Vvm., 1893. szept. 17. 5. p. 45 Szabolcsi Miksa: Kőszegi tanulságok. = Egyenlőség, 1893. szept. 22. (továbbiakban: Szabolcsi, 1893.) 1. p. 46 Kutna Salamon az 1860-as években Kaposvárott volt rabbi az ő helyére került utóbb Herczog Mór. 1864- ben - erősen haszkala ellenes álláspontot foglalt el és azt hirdette, hogy a zsidók egy része az atyák vallását elhagyja és cserébe az emancipációt kapja. „Mi a legszorosabb összefüggésben élünk az eltűnt múlttal s vallási szempontból mi nem változtunk.”- írta majd úgy folytatta: „Csak szigorúan vallásos, szigorúan törvényhez ragaszkodó zsidók vannak. Jogilag szigorú s ezzel ellentétben üzletszerűen lanyha zsidók vannak." Kuttna Salmon írása. = ZSH, 1906. 4. sz. 3-4. p. Fontos szerepet játszott az 1868. novemberi budai konzervatív rabbi gyűlés előkészítésében és levezetésében, később került Hildesheimer helyére Kismartonba. Katz, 1999. 169-170. p. Komoly szerepe volt a jesivának mint iskolai intézménynek a kultuszminiszterrel szembeni megőrzésében 1884-ben. Kuttna Salamon kerületi rabbi Kismarton: A jesibákról = ZSH, 1904. 5. sz. 3-5. p. 47 Utóhangok a kőszegi fogadtatáshoz. = Egyenlőség, 1893. szept. 29. 3. p. 48 Uo. 78
