Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)
A ZSIDÓSÁG VAS MEGYÉBEN A 14–20. SZÁZADBAN - Katona Attila: A ruha arisztokráciája. Izraelita belháború 1893-ből egy kőszegi skandalum apropóján
Külön hangsúlyozták itt többről van sző, mint első hallásra tűnik: „Nemcsak a felekezetek becsületéért szállnak síkra ezzel, de hazafias cselekedet is végeznek. Aki a felekezetek közt fenn álló válaszfalak lerombolásán fárad, a magyar hazának tesz szolgálatot."17 Utóbb, 1893. augusztus 11-én már azt írta a Szabolcsi Miksa szerkesztette országos hetilap, hogy a szombathelyiek felfogták a feladat súlyát. Éppen ezért „... illetékes helyről figyelmeztették őket, hogy a tisztelgő küldöttség ne legyen túlságosan nagy, ezért a szombathelyi hitközség felhívta a községkerületi elnökök figyelmét és azt kérte, hogy csak az elnökök jöjjenek, illetve egy rabbi .. .”.18 A hitközségek között az utolsók akartak lenni. Az akció sikerét két, az országos politikából is ismert személy is nyomatékosította: a táplánfai Rosenberg Gyula szabadelvű képviselő, a szabadelvű párt helyettese,19 és a gelsei Guttmann Vilmos kormányfőtanácsos, a nagykanizsai hitközség elnöke. Mindketten hivatalból a saját vármegyei küldöttségüknek is tagjai voltak. Az előző esztendő, 1892 volt a modern magyarországi zsidóság történetében az ébredés nagy pillanata, amikor ha nem is ért véget, de legalább oldódott az a sokkszerű trauma, amit az 1868/1869-ben bekövetkezett végzetes szakadás eredményezett, és véget ért a Tiszaeszlárt követő apátia valamint a Tisza-kurzus vitatható egyházpolitikája.20 A kiválást hozó kongresszus óta eltelt 2 évtized - amely kimondhatatlan fájdalmat és letargiát idézett elő számtalan zsidó közszereplőben - csak ahhoz volt csak elegendő, hogy a közösségek elkülönülése befejeződjön, világosan ki lehessen kötni a folyó két partján.21 Ez a szétválás nemcsak a vallási indentitásban, az eltérő magyarosodásban öltött testet, hanem a különböző asszimilációs és integrációs felfogásban is, amely kimondva kimondatlanul nyilván magában foglalta a zsidó közösség jövőképét és modernizációhoz való viszonyát is. A jelzett időszakra a zsidó intézmények „végleges” kiépítése befejeződött, ám meg kell jegyezni, hogy a teljes elkülönülés - különösen a vidéki közösségeknél - csak a millennium utáni években zárult le.22 Szombathelyen is csak ekkor 17 A felekezet sorában. = Egyenlőség, 1893. júl. 23. 1-2. p. 18 Hírek. = Egyenlőség, 1893. aug. 11. 9-10. p. 19 Rosenberg Gyula Kiscellben született 1856. szeptember 12-én, majd Budapesten tanult jogot és 1880-ban tette le az ügyvédi vizsgát. Különösen a tenger jog tanulmányozásával foglalkozott. Előbb Vas vármegye tb. aljegyzője, majd fővárosi ügyvéd, végül az Adria Tengerhajózási Rt. jogtanácsosa lett. Nagy feltűnést keltett Batthyányi István gróffal vívott halálos kimenetelű párbaja, amelyért 9 havi államfogházra ítélték, de a királyi kegyelem 8 hónapra szállította le. 1891-től lett az Adria vezérigazgatója, 1892-ben szabadelvű programmal választották képviselővé, 1904-től haláláig a VIII. községkerület elnöke. Közben a vasi Táplánfán (ma: Táplánszentkereszt) birtokot vásárolt. 1910 egyszer lemondott községkerületi elnöki tisztéről, mert nem tudta az ortodoxokkal kívánatos együttműködést megteremteni. 1914-ben hunyt el és a táplánfai mauzóleumba helyezték örök nyugalomra. A vármegyében 1 millió koronás alapítványt tett, Szinnyei Merse Pál festményeit az országnak adományozta. Halála után a községkerületi székben Hatvany-Deutsch Béla a sárvári birtokos-gyáros váltotta. Zsidó Lexikon. Szerk. Újvári Péter. Bp., 1929. (továbbiakban: Újvári, 1929.) 752. p.; A VIII. községkerület közgyűlése. = Egyenlőség, 1910. júl. 3. 8. p.; A Vili. Kong. Izr. községkerület közgyűlése. = Egyenlőség, 1914- ápr. 26. 6. p. 20 Katz, Jakov: Végzetes szakadás. Az ortodoxia kiválása a zsidó hitközségekből Magyarországon és Németországban. Ford. Ács Gábor, Stöckl Judit, Domán István. Bp., 1999. (továbbiakban: Katz, 1999.) 303- 304. p. (Magyar zsidó történelem) 21 Az ortodox rabbik komoly nyomást gyakoroltak közösségük tagjaira, hogy a hétköznapokban távol tartsák követőiket a neológoktól, egyben folytonosan a két tábor elvét hirdették, zsidókról és újítókról beszélve. A neológok inkább a kormányzati körök mellett kerestek „vigasztalást”, s az egységes felekezet elvét hirdetve. Frojimovics Kinga: Szétszakadt történelem. Zsidó vallási irányzatok Magyarországon, 1868— 1950. Bp., 2008. (továbbiakban: Frojimovics, 2008.) 86-87. p. 22 Pollók Miksa: A zsidók története Sopronban. A legrégibb időktől a mai napig. Bp., 1896. 249-250. p. 74
