Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)
A ZSIDÓSÁG VAS MEGYÉBEN A 14–20. SZÁZADBAN - Melega Miklós: Egy szombathelyi zsidó gyáriparos család, a Mayerek története, 1865–1945
gyufagyártás természetéből adódóan gyakorinak számítottak, a szombathelyi gyár történetében a későbbiekben sem következett be nagyobb tűzvész.10 A korszakban a gyufagyárak működését az 5089/1869. számú belügyminiszteri rendelet szabályozta. A szombathelyi üzem helyiségeit ehhez igazodva alakították ki. Az előírások elsősorban a tűz- és robbanásveszélyes, illetve mérgező anyagokkal dolgozó munkások egészségvédelmét szolgálták. A foszforgőzök eltávolítása érdekében gondoskodni kellett a munkatermek szellőzéséről, a munkások megfelelő tisztálkodási lehetőségéről. A rendelet javasolta váltóruha használatát is. A város képviseletében eljáró ellenőrző bizottság kötelezte Mayer Mórt, hogy gyárában jól látható helyre függessze ki a rendelet szövegét. A sárga foszfor súlyos egészségkárosító hatása miatt a gyufagyárak működését 1898-ban a 24.929. számú belügyminiszteri rendelet szabályozta újra, korszerűsítve és kibővítve a korábbi rendszabályokat. Az újabb előírások a dolgozók még fokozottabb védelmét szolgálták. Kötelezővé tették a védőköpenyek használatát, a megfelelő tisztálkodási feltételek és az állandó orvosi felügyelet biztosítását, a munkahelyiségek jó szellőzésének megoldását, és a rendszeres közegészségügyi ellenőrzést. A gyárat rendszeresen vizsgálta az állami iparügyi felügyelet is.11 A gyufagyár első ismert munkarendje 1886-ban lépett életbe. Eszerint a gyárban „... csak jó erkölcsű, kifogástalan előélettel bíró és egészséges egyének nyerhetnek alkalmazást, kik legalább a 16. évet betöltötték.”12A munkaidő reggel 6-tól déli 12 óráig, majd 1 órától este 7 óráig tartott. Reggel 8-tól fél 9-ig és délután szintén egy fél óra munkaszünet járt a dolgozóknak, akik ebben az időszakban el is hagyhatták a gyárat. A gyár területén megtiltották a dohányzást és a szeszes italok fogyasztását. „Mindennemű rendzavarás, mint a másokat munkájukban tartóztató fecsegés, veszekedés, továbbá verekedés és izgatás rögtöni elbocsátás terhe alatt ...”13 tiltott volt. Az érvényben levő belügyminiszteri rendelet utasítását átvéve tartalmazta a szabályzat a munkások egészségvédelmének érdekében szükséges óvintézkedéseket is: „... a gyári helyiségben kifüggesztett egészségi rendszabályokhoz híven a dolgozó helyiségbe ételeket bevinni, vagy ottan étkezni nem szabad, továbbá munka után és étkezés előtt tiszta vízzel megmossák magukat és szájukat öblítsék ki.”14 A gyár az első évben 40-50 munkással 80.000 doboz, különféle fajta kéngyufát gyártott. A legjobb minőségű gyufaszálak nyár- és hársfából készültek, hasítással, míg a fenyő- és a bükkfa esetén gyalulást alkalmaztak. A századfordulóig a dobozokat igen vékonyra gyalult fa lemezekből készítették, a papírdoboz csak késeibb terjedt el.15 A gyár termékeit a szombat- helyi vásárlóközönség valószínűleg kedvezően fogadta, a gyufák jó minőségéről a helyi sajtó is megemlékezett: „Nincs boszontóbb valami, mintha midőn szivarra gyújtunk, vagy ha este haza menvén, gyertyát akarunk gyújtani - öt-hat darab gyufát is végig próbálunk anélkül, hogy célhoz jutnánk, mert a fa nem fog lángot. Aki az ily kellemetlenségtől menekülni akar, az szerezzen magá10 Azt beszélik. = VL, 1870. jan. 9. 3. p.; Mayer Mór. = VL, 1870. jan. 16. 3. p.; Nyilt köszönet. = VL, 1870. febr. 6. 4. p. 11 VaML Szvt. Tan. ír. 600/1869.; VaML Szv. pg. Közig. ir. I. 79/1892.; VaML Vas vármegye alispánjának iratai (továbbiakban: Alisp.) Közig. ir. X. 1467/1898.; Magyarországi Rendeletek Tára, 1869. Pest, 1870. 227-230. p. 12 VaML Szv. pg. Közig. ir. III. 8/1911. 11 Uo. 14 Uo. 15 Szterényi, 1901. 44-45. p.; A Pallas Nagy Lexikona. 8. köt. Bp., 1894- 456-458. p.; Kárpáti, 1894- 496. p. 58
