Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)
A ZSIDÓSÁG VAS MEGYÉBEN A 14–20. SZÁZADBAN - Tilcsik György: Mint cseppben a tenger. Adatok a szombathelyi Khon család történetéhez a 19. század első felében
elé került összetűzések többségénél Khon volt a bepanaszolt fél, aki például Panakoszta János görög kereskedő polgárnak 270 forinttal, Zarka Ferenc városi polgárnak 2000 váltóforinttal,21 Wasatz Víziónak, a káptalan zenészének 800 váltóforinttal, Farkas Ignác németgencsi árendásnak 36 váltóforinttal, Farkasics József szombathelyi polgárnak pedig 90 váltóforint 12 krajcárral maradt adósa az obligációs levelében szereplő határidőn túl.22 * A Wasatzzal való vitájában megszületett elmarasztaló ítélet Khon magatartását az adós zsidó fortélyos állnokságai ...”2,-nak minősítette. Ritkán ugyan, de előfordult az is, hogy valaki adósa maradt Khonnak. Özv. Holczer Jakabné 30 forintnyi, Angyián Istvánné Lakner Katalin 370 forint összegű, Nikedlin Sarolta pedig két adóslevélben rögzített, mindösszesen 151 váltóforint 24 krajcárt kitevő adósságát nem fizette ki ideiben Khon Löblnek.24 Perger Ferenc tipográfussal pedig két alkalommal is pénzügyi vitába keveredett Khon. Az első ügyben valójában nem adósság, hanem egy lefoglalózott, ám később valószínűleg másnál elért jobb kondíciók miatt visszamondott vásárlás miatt panaszolta he Khon a tanácsnál Pergert,25 addig a második eset már jóval több érdekességgel és tanulsággal szolgált, egyben bizonyította, hogy Khon egy kis huncutságért valóban nem ment a szomszédba. Ez a vita azzal kezdődött, hogy Perger 49 forint 45 krajcárral adósa maradt Khonnak, amelyről 1807. szeptember 28-én adóslevelet írt. Miután nem tudott vagy nem akart fizetni, zálogba átadott Khonnak egy aranyórát és egy ezüst sarkantyút, amelyről viszont az izraelita írt 1808. augusztus 27-én egy elismervényt. Mindezek után Khon az 1813. szeptember 18-ai tanácsülés elé idéztette a tipográfust, és felmutatva az adóslevelet kérte a közel félszáz forint megfizetését. A Perger nevében eljáró ügyvéd, Divéky László tájékozódás céljából halasztást kért, és a 4 nappal későbbi tanácsülésen kijelentette, hogy ügyfele kész az adósság rendezésére, ha Khon visszaszolgáltatja a zálogba neki átadott órát és sarkantyút. Khon erre nem kis magabiztossággal úgy reagált, hogy miután őt a tipográfus a zálog ügyében nem idéztette meg a tanács elé, ő erről nem is köteles szólni, és változatlanul kérte a tartozás megfizetését. A tanács az izraelitának adott igazat, és kötelezte Pergert, hogy a 49 forint 45 krajcárt és a felmerülő eljárási költségeket fizesse meg, különben végrehajtást léptetnek életbe ellene. A zálogban lévé) tárgyakkal kapcsolatban pedig arra utasították, hogy követelésének peres úton szerezzen érvényt.26 A Kohn családot érintő pénzügyi viták egyik legkomolyabbika 1810. június 19-én a Sopron vármegyei lakompaki (ma: Lackenbach, Ausztria) uradalom úriszéke előtt indult. Itt és most mellőzve a részletek ismertetését, az ügy előzményéül az szolgált, hogy szállásadójától, Kalchbrenner András, korábbi szombathelyi postamesternői 1807-ben Khon állítólag 4443 forintot csalt ki azzal, hogy a szóbanforgó összegért különböző por21 Az 1811-ben, majd 1816-ban végrehajtott devalváció után Magyarországon kétféle, a pengő- és a váltóforint volt forgalomban: 1 pengő- vagy ezüstforint 2,5 bécsi értékű vagy váltóforintot ért. Mindkét forint váltópénze a krajcár volt, és 1 forint 60 krajcárral volt egyenlő. 22 VaML Szvkt. Ktjkv., 1806-1807. 143-144. p„ 1812-1813. 10., 162-164. p., 1814-1816. 562. p„ 1818-1819. 174. p.; VaML Szvkt. Ktir. fasc. 145. nr. 24. 2i VaML Szvkt. Ktjkv., 1812 1813. 164. p. 24 VaML Szvkt. Ktjkv., 1803-1805. 182. p„ 1806-1807. 20-22. p„ 1813-1814. 170-171., 177. p.; VaML Szvkt. Ktir. fasc. 129. nr. 83. 25 VaML Szvkt. Ktjkv., 1812 1813.44-45. p. 26 VaML Szvkt. Ktjkv., 1813-1814. 103., 107-108. p. 43
