Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)

LEGENDÁK ÉS TÉVHITEK, VALÓTLANSÁGOK ÉS MELLÉFOGÁSOK VAS MEGYE 1–20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBEN - Katona Attila: Tálcán kínálva? A Pozsonyi Egyetem Szombathelyre telepítésének legendája

Szemmel láthatóan az ügynek nem akadt markáns kezdeményezője és eredményes képviselője, aki felismeri a valóban történelmi pillanatot, és aki népszerűsíti a gondolatot a lokális vélemény hordozóknál. Sajnos, e szerepre még a helyi médiumok sem vállalkoztak,72 és bár kritizálták a városi elit lanyha magatartását, de az írásokból hiányzott a latei- nerek megnyerésének szándéka. Különösen igaz ez a Vasvármegye című lapra, amelynek tulajdonos-főszerkesztője Lingauer Albin nemcsak a sajtó hasábjain, hanem a nemzetgyűlés padsoraiban elmondott interpellációival is többet tehetett volna, mint amit tett. Jó 2 évtizeddel később megjelent írásában a többes számot használva önkritikusan jegyezte meg: „Ergo nem nyújtottuk ki kezünket az egyetem után. Elvitték tehát Pécsre ...”.7! A retorikából jólismert amplifikáció esetével van dolgunk, azaz ha az újságíró, előveszi egykori írásait és végiggondolja saját szerepét az ügyben, bizonyára másképpen számolt volna be a történtekről és nem gyárt muníciót a legenda létrejöttéhez.

Az erőtlen magatartást mögött szerintünk egy mélyebb értékrendi beágyazottság húzódott meg. A századforduló óta a városfejlesztési elképzeléseket lényegében négy „csoport” indukálta a vasi vármegyeszékhelyen. Egy jogi végzettségű tisztviselői kör - Éhen Gyula, Kiskos István, Újvári Ede -, egy műszaki-mérnöki „team” - Bodányi Ödön, Niessner Aladár74 -, egy utilitarista tőkés-kereskedői „párt” - ide sorolhatók a vármegyét igazgató dzsentri családok is -, valamint a problémákról tudatosító médiumok újságírói.75 Olyan ereik, amelyek az oktatás, a felsőoktatás érdekeit képviselték volna, nem akadtak. A kulturális elitet más motiválta,76 ez pedig az adott esetben végzetesen „megbosszulta” magát. Az első csoport és a vármegyei tisztikar számára az 1900-tól Szombathelyen működő jegyzőképző megadta a szakmai szereplési lehetőséget és a tekintélyt, amelynek egy ennél magasabb színvonalú jogi fórum csak konkurenciát jelentene.77

Ha 1921 februárjában élnek a helyiek az egyetem ideiglenes elhelyezési lehetőségével és vállalják az újabb kiadásokat, akkor nagy eséllyel megőrizhették volna, mert Pécs 1921 őszén történt „visszatérése” után kiderült, hogy nagy problémákkal küszködött a mecsekaljai település. Gyakran adódtak olyan pillanatok, amikor úgy tűnt, hogy nem találják meg az elfogadható megoldást, ezért is késett az ünnepélyes tanévnyitó. Ebben a helyzetben jelentősen javult volna a város alkupozíciója a minisztériummal szemben,

'2 Ekkor két lap jelent meg a városban. A Vasvármegye két cikkben tárgyalta a történetet, miként a hetilapként működő Nyugati Újság is. A Hír ekkor nem látott napvilágot, ugyanis Sigray Antal kormánybiztos 1921. február 6-a után betiltatta az újságot. A Dunántúli Estilap első száma pedig csak 1921. március 14-én került ki a nyomdából.

71 Lékuy-Lingauer Albin: Szombathely jövő'feladatairól. = Vvm., 1943. szept. 5. 4. p.

'4 A műszaki mérnökök terveiben a hangsúly mindig a hiányzó városi infrastruktúra kiépítésre helyeződött. Niessner Aladár: A jövő esztendő gondjai. = Vvm., 1922. dec. 24- 6. p.

77 „Szombathely most gócpont, de azzá igen rövid idő alatt lett. Ha külsőleg nagyvárosnak is látszik, hiányzik az őspolgársága. A lakosság nagy hányada bevándorolt, kik még most sem érzik magukat itthon. Jellemző a város túl gyors fejlődésére a kapkodás. Iskolákat, hivatalokat hoztak ide, melyeknek még ma sincs megfelelő elhelyezése." Lingauer Albin: Szombathely - a nagyváros. = Vvm., 1922. jan. 22. 3. p.

76 A kultúrát, mint társadalmi integráló erőt használták. Lásd Katona, 2001. 613-614- p.

‘‘ A századelőn beindított jegyzőképzés rangját emelte, hogy a csonka Magyarországon összesen csak három (Eger, majd utóbb Nyíregyháza) ilyen jellegű iskola tevékenykedett, hallgatói létszáma 60 és 100 közötti volt. A közigazgatási tanfolyam megnyitása. = Vvm., 1920. okt. 13. 3. p., Párhuzamos előadások... = Vvm., 1920. nov. 28. 3. p.: Asztalos József: Szombathely közoktatásügye, = Magyar Statisztikai Szemle, 1937. 5. sz. 482-484. p. Később a 210 000/1924. sz. B. M. rendelet tovább növelte a jelentőségét, és a hallgatók létszáma duplára (120 főre) növekedett. A m. kir. kormány 1926. évi működéséről és az országos közállapotáról szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Bp., 1929. 18. p.

399