Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)

LEGENDÁK ÉS TÉVHITEK, VALÓTLANSÁGOK ÉS MELLÉFOGÁSOK VAS MEGYE 1–20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBEN - Melega Miklós: Éhen Gyula, a legendák övezte szombathelyi polgármester

helyét, és revízióra szorul. Kétségtelen, hogy a századfordulós városfejlesztési program közel 4 millió koronás költsége döntő módon hozzájárult a város eladósodásához, de nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy Éhen Gyula elődei, és különösen utódai is tevékenyen hozzájárultak az adósságállomány növekedéséhez, sőt az 1918-re közel 10 milliósra hízott kölcsönállománynak csak a kisebbik fele származott Éhen időszakából. Az egyszemélyi felelősséget hangsúlyozó felfogás hívei elfeledkeznek arról az alapvető tényről is, hogy a polgármester egymaga nem dönthetett a város sorskérdéseiben, és a kölcsönök felvételét elrendelő határozatokat a városi képviselőkből álló közgyűlés hozta meg, tehát a felelősséget is kollektíván kellett volna viselni. A kialakult helyzet objektív értékelésére aVasvármegye című lap 1901-ben tett kísérletet: „Szombathely város közönségének abszolúte nincsen joga kétségbeesetten sivalkodni a terhek felszaporodása ellen, mivel azoknak összehalmozásához a képviselőtestület jóformán egyhangúlag hozzájárult. Továbbá azért sem, mert az életbelépett nagy reformművek örökértékű, alapvető dolgok, melyek meg is érik, amibe kerültek. Végül tény az is, hogy a város jövendő fejlődésében, forgalmának emelkedésében majd későbbi generációk bő kárpótlást találnak a most vállalt terhekkel szemben.”56 A cikkben közölt megállapítások ma is iránymutatók lehetnek a reális véleményformálásra törekvő kutatók számára. A város gazdasága nem roppant össze az Éhen polgármesterségének idejéből származó tartozások súlya alatt, ráadásul a helyi polgároknak - az előzetes számításokkal ellentétben - mindössze 2 évtizedig kellett nyögnie az adósságok terheit, mert az 1. világháborút követő hiperinfláció a békeidőkben felvett kölcsönök reálértékének folyamatos devalvációját idézte elő, fokozatosan enyhítve ezzel a város terhein. A 10 millió koronás adósságállomány visszafizetése így nem is okozott különösebb gondot a városnak, és ez az 1. világháború lezárását követő években meg is történt.57

AZ ÉHEN CSAÉÁD NEMESI SZÁRMAZÁSÁNAK KÉRDÉSE

Az Éhen Gyuláról szóló irodalom egyöntetűen tényként kezeli az egykori polgármester családjának nemesi származását.58 Első pillantásra szembeötlő azonban - mint arra Benczik Gyula kollégám felhívta figyelmemet -, hogy az országos kitekintésű család- illetve nemességtörténeti szakirodalomban hiába keressük a nemes Ehen család nyomait. A Schneider Miklós által sajtó alá rendezett 18. századi Vas megyei nemesi összeírásokban sem szerepelnek ilyen nevű személyek. Egyedül Balogh Gyula vármegyei levéltárnok „Vasvármegye nemes családjai” című munkája közöl néhány adatot a családra vonatkozóan.59 Feltűnően hiányos azonban ez a leszármazási tábla. A kötetében szereplő családok zömétől eltérően ugyanis nem ad meg évszámokat, nincs adata a nemesi cím eredetéről,

56 A konverzió. = Vvm., 1901. máj. 24. 3. p.

57 VaML Szvk. Kjkv. 98/1907., 151/1923., 152/1923., 244/1923., 350/1923., 132/1925.; VaML A Szombat- helyi Járásbíróság iratai. Peren kívüli iratok I. 5401/1920.; Thirring Gusztáv: A magyar városok statisztikai évkönyve. Bp., 1912. 52-54- p. (A Magyar Városok Országos Kongresszusának iratai; 2.); Tomka Béla: A magyarországi pénzintézetek rövid története, 1836-1947. Bp., 1996. 62., 71-82. p.

58 Gyáni, 2004- 33. p.; Katona, 2004- 11. p.

59 Schneider Miklós: Vas vármegye 1726/27. évi nemességvizsgálata. Szombathely, 1940. (továbbiakban: Schneider, 1940.) 83. p.; Uó': Vas vármegye nemesi összeírásai. 1. köt. 1-5. fűz. Szombathely, 1941-1942. (továbbiakban: Schneider, 1941-1942.) 248. p.; Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. 4- köt. Pest, 1858. 20. p. és Pótkötet. Pest, 1868. 219. p.; Siebmacher’s J.: Grosses und allgemeines Wappenbuch. Nürnberg, 1893. 151. p.; Babgh Gyula: Vasvármegye nemesi családjai. Szombathely, 1894- 51. p.; Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 11. köt. Bp., 1932. 313. p. (Adatait Balogh Gyulától veszi át.)

378