Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)
LEGENDÁK ÉS TÉVHITEK, VALÓTLANSÁGOK ÉS MELLÉFOGÁSOK VAS MEGYE 1–20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBEN - Feiszt György: „Csak a jövő biztos, a múlt állandóan változik…”. Dugovics Titusz, Markusovszky Lajos és az ivánci kereszt
FEISZT GYÖRGY „CSAK A JÖVŐ BIZTOS, A MÚLT ÁLLANDÓAN VÁLTOZIK”. DUGOVICS TITUSZ, MARKUSOVSZKY LAJOS ÉS AZ IVÁNCI KERESZT 1982-ben Jurij Andropovot választották a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkárává. A moszkvai hadtörténészek fellélegeztek. Andropov ugyanis nem harcolt a 2. világháború egyik frontján sem, így miatta nem kellett ismételten átírni a Nagy Honvédő Háború történetét, amelyről sokáig úgy tudtuk, hogy Sztálin nyerte meg. 1953-ban azután, Nyikita Hruscsov lett a szovjet főtitkár és kiderült, hogy ő volt a háborús sikerek kovácsa. Ugyanez történt Leonyid Brezsnyev hatalomra jutása után is, de erről a magyar olvasók csak 1978-ban értesültek, amikor napvilágot látott a főtitkár „Malaja zemlja” című memoár kötete.1 Ezt követően már senkinek se lehetett kétsége afelől, hogy a háború sorsdöntő küzdelmei a „Kis Földön” folytak, és 1945-ben végeredményben Brezsnyev harci géniusza vitte sikerre a vörös hadsereget. Állítólag ennek kapcsán hangzott el egy nyugaton élő kritikus azóta már széles körben ismert „bonmot”-ja, amely szerint „csak a jövő biztos, a múlt állandóan változik”. A múlt jelen követelményeinek megfelelő átírása persze maga a történelemhamisítás, mégis mindig van rá nemcsak megrendelő, de fogékony közönség is, így azután nagy az esély, hogy az „átértékelt” történetek legendává váljanak. A legendákban ugyanis mindig van valami misztikus, valami hihetetlen, valami abszurd. Ilyen történetekkel már gyermekkorunkban megismerkedhetünk. így a budapesti Lánchídnál a gyermekeknek elmesélik, hogy a szobrász a híd avatásakor öngyilkos lett, mert akkor tudatosult benne, hogy „kifelejtette” a nyelvet az oroszlánok szájából.2 * Minden tunéziai útikönyvben szerepel, hogy a lerombolt Karthágó helyét a rómaiak sóval szórták be.’ Csipkerózsikát csak 100 évnyi átok sújtotta, a magyar ember viszont 150 esztendeig nem koccinthatott sörrel, mert az 1849-ben az Aradon történt kivégzések után állítólag söröztek az osztrákok.4 Ezek és az ezekhez hasonló tévhitek generációról generációra hagyományozódnak, eredetük kideríthetetlen, valóságtartalmuk nem bizonyítható, egyetlen közös bennük, hogy kiirthatatlanok. A tudomány emberei néha nekigyürkőztek a lehetetlennek, és megpróbáltak eloszlatni egy-egy abszurdumot. Móra Ferenc az 1930-as években megkísérelte annak bizonyítását, 1 Brezsnyev, Leonyid lljics: A Kis Föld. Uzshorod ,1978. 52. p. 2 Marschalkó János, a szobrász 1877-ben, 30 évvel a Lánchíd avatása után halt meg. Magyar életrajzi lexikon. Fó'szerk. Kenyeres Ágnes. 2. köt. Bp., 1982. 156. p. ’ Marmot Iván - Dezső András - Pál Attila: Legendavadászat. Bp., 2006. (továbbiakban: Marinov - Dezső - Pál, 2006.) 170. p. 4 Marinov - Dezső - Pál, 2006. 140-146. p. 361
