Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)

LEGENDÁK ÉS TÉVHITEK, VALÓTLANSÁGOK ÉS MELLÉFOGÁSOK VAS MEGYE 1–20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBEN - Tóth Endre: Sabaria legendái

faragvány állításakor nem lehetett helytartó, mert akkor a feliraton a „legátus Augusti provinciáé Pannóniáé” szöveget kötelezó'en bevésték volna. Ki volt ez a consulságot viselt szenátor, és mi köze volt Savariához? Egy valamit tudunk róla - és itt kezdó'dik a legenda -, hogy a feliratról kivésték a nevét. Ez a császárkorban pedig egyet jelentett: a név viselője felségsértés bűnébe esett - ami persze koncepciós per következménye is lehetett -, és a kivégzés vagy öngyilkosság mellékbüntetéseként kimondták emlékének eltörlését is. Ennek következtében a feliratokról kivésték a nevét, szobrait ledöntötték. Ki ez a szenátor, és hogyan került Savariába? A római hivatali előléptetési rend ismeretében sejteni lehet: a szenátor korábban Pannónia helytartójaként működött, majd hivatali éveinek letöltése után a savariaiak pártfogójuknak, patrónusuknak választották: a város ügyeit szükség esetén képviselte Rómában. Sajnos, az ismert pannóniai helytartók között nem találjuk nevét, azért azonosítani sem tudjuk. Tekintettel arra, hogy volt consulokat a 2. században - négy ismert nevű személy kivételével - nem végeztek ki, a szenátort az 1. századi, Domitianus császár által megölettek között kereshetjük. Találunk is egyet, Helvidius Priscust, akit a császár Kr. u. 93. után, a vészterhes időben ítéltetett halálra, amint arról az ifjabb Plinius leveleiből értesülünk. Az ő hivatali pályafutásáról azonban semmit sem tudunk14

A történet folytatása már a modern legendaképződés körébe tartozik. A Savaria Múzeum kőtárában található egy tenyérnyi márvány felirat, amelyre kis, alig 1 Vi cm-es betűkkel vésték fel a szöveget.1’ A márványtábla minden oldalán töredékes, az állító neve is letört róla. Ami megmaradt, abból tudjuk, hogy sok állást betöltött szenátorról van szól, aki magas katonai kitüntetésekben is részesült. A felirat hivatali pályafutását örökítette meg, és a kis töredék a császárkor fontos forrásai, pályafutást felsorol, úgynevezett cursusfeliratok közé tartozik. Ilyen szövegezésű felirat általában a neki emelt szobrok talapzatán olvasható, amit gyakran éppen a patronált városok létesítettek. A felirat tartamát, mind betűformáit tekintve nemcsak a savariai feliratok között egyedülálló, hanem Pannóniában sincs hasonló. A betűk elég jellegzetesek ahhoz, hogy kivésésük helyét valahol Itáliában, talán éppen Romában keressük. Emellett szól a Savariában nem használt márványból való anyaga is. Amikor 1972-ben megjelent a hazai római feliratgyűjtemény első kötete a savariai feliratokkal, a címlapra e felirat képe került.16 Ekkor született meg legenda, amelynek atyja és útnak indítója jelen sorok írója. A savariai kőemlékek lelőhelyével foglalkozva tudtuk, hogy feljegyzés van egy kis, Róma városából származó feliratról, amelyet a múzeum őriz. A felirat eltűnt, és szövege és a formája sem volt ismert. Mócsy Andrásnak megemlítettük, hogy a szenátorfelirat talán nem is pannóniai, hanem Róma városi lelőhelyű lehet. Ettől kezdve az események önálló életre keltek, és megállíthatatlanul gördültek tovább. Mócsy a vélhető Róma városi lelőhelyet elmesélte Nagy Tibornak, aki aztán ezt továbbadta egy külföldi epigráfusnak, Werner Ecknek, aki megtárgyalta a kérdést külföldre szakadt hazánkfiával, Alföldy Gézával, és mivel a kő idegenül hatott Savariában, arra az álláspontra helyezkedtek, hogy felirat

14 Tóth Endre: Ein Siegesdenkmal aus dem Zeitalter des Domitianus und eine senatorische Cursusinschrift in Savaria. = Acta Archaeologica, 1983. nr. 34. 3-111. p.

1 5 László Barkóczi - András Mócsy: Die römische Inschriften in Ungarn. 1 Lieferung. Savaria, Scarhantia und die Limes-streche Ad Flexum - Arrabona. Bp., 1972. (továbbiakban: Barkóczi - Mócsy, 1972.) nr. 120.

16 Barkóczi - Mócsy, 1972. kép a kötet borítóján.

316