Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)

LEGENDÁK ÉS TÉVHITEK, VALÓTLANSÁGOK ÉS MELLÉFOGÁSOK VAS MEGYE 1–20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBEN - Tóth Endre: Sabaria legendái

tek a Duna partján fekvő katonai helytartói székhelyre, Carnuntumba (ma: Petronel- Deutsch-Altenburg, Ausztria), ahol találkozót tartottak. A trónról már lemondott, de még mindig nagytekintélyű Diocletianus itt próbált rendet teremteni az egymás torkának eső utódai között, ám csak ideig-óráig tartó sikert ért le. 322. július 26-án Nagy Konstantin adott ki rendeletet Savariában,8 amely a Codex Theodosiani törvénygyűjtemény első darabja. 342. április 6-án Constans császár rendelkezett Savariában,9 368-ban és 369-ben pedig egy-egy alkalommal a hírhedt Probus a praefectus praetorio tartózkodott itt.10 A legismertebb eseményként említhető, hogy I. Valentinianus császár 374-ben hosszabb ideig lakott a városban.11 456-ban pedig Avitus császár, aki még egy kísérletet tett Pannónia visszaszerzésére. Ez év szeptember 7. napján földrengés volt Savariában.12

Mivel innen ágazott el az út Kelet-Pannónia székhelyére, Aquincumba (ma: Budapest Óbudai része) is, gyakorlatilag minden pannóniai helytartó, aki a székhelyére, Carnuntumba vagy Aquincumba igyekezett, majd tért vissza Romába, keresztül utazott Savarián. Mindezek olyan események voltak, amelyek Savaria lakói számára látványos eseményeket jelentettek. Olyanokat, amelyek lehetőséget teremtettek a szóbeszédre és legendák keletkezésére. Ezek az ismert események kiváltói lehetettek a városban elterjedt és élő történeteknek, legendáknak: ezek - feljegyzések híján - sajnos elenyésztek. Magának az útnak neve is homályba vész, ha az eredete nem is olyan régi időkre nyúlik vissza, mint azok az események, amelyeknek tanúja volt. Az Itáliából a Duna határra és a germán frontra vezető főút ma közhasználatú neve Borostyánkőút. Kereskedők és „felfedezők” jártak az úton. Az idősebbik Plinius feljegyzéséből tudjuk, hogy Nero uralkodása idején egy lovagrendbe tartozó kereskedő nemcsak a birodalom határára, a Dunához utazott, hanem kíváncsi volt a távolságra is, hogy mekkora utat kell megtenni a Balti-tengerig, ahol a borostyánt szedték. El is jutott a tengerpartig, és az utat a határtól 600 mérföldnek13 találta: ez a távolság ugyanannyi, amennyire Sabaria feküdt Rómától. A kedvelt ékszer és dísztárgy nyersanyaga is előkerült az út mellett, Scarbantiaban (ma: Sopron), Sabariában, a feldolgozó helyen, Aquileiában is, és szerte Itáliában. Azt azonban, hogy ki nevezte el az utat Borostyánkőútnak, és mikor, nem tudjuk. Az elnevezésnek ókori említése nem maradt fenn. Voltaképpen nem is Borostyánkő út a neve, mert az utakat akkor nem ilyen módon nevezték el, hanem az út építőjéről hívták via Appiának, Egnátiának, Emiliának, Claudiának, vagy az észak-itáliai utat via Postumiának: ennek az utóbbi útnak a folytatása az Alpok keleti szélén, már a síkságon, a Dunához vezető Borostyánkőút. Vélhetően valamikor a középkor végén vagy az újkorban nevezhették el, és a találó név állandósult.

Domitianus germán háborújának és útjának egy különleges emléke jött napvilágra Savariában. Az eseményekhez kapcsolódó szóbeszéd és legendák ismerete helyett csak

8 Codex Theodosiani (továbbiakban: C. Th.) I, 1, 1.; Tóth - Zágorhidi, 1994. 25. p.

9 C. Th. X, 10, 6.; Tóth - Zágorhidi, 1994. 26. p.

10 C. Th. XII, 13, 3.; XII, 6, 15.; Tóth - Zágorhidi, 1994. 29. p.

11 Ammianus Marcellinus XXX 6,14,16.; Ammíanus Marcellinus: Róma története. Ford. Szepesy Gyula. Bp., _ 1993. 570. p.; Tóth - Zágorhidi, 1994. 29-30. p.

12 Chronicorum minorum saec. 4-7. Vol. 1. Ed. Theodor Mommsen. Berlin, 1892. 304, 577. p. (Monumenta Germaiae Historica. Auctorum antiquissimorum; 9.); Tóth - Zágorhidi, 1994. 31. p.

1! Hosszmérték. 1 római mérföld = 1478 m.

314