Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)
LEGENDÁK ÉS TÉVHITEK, VALÓTLANSÁGOK ÉS MELLÉFOGÁSOK VAS MEGYE 1–20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBEN - Gyáni Gábor: Identitás, emlékezés, lokalitás
A helyekbe beköltöző kollektív emlékezet szükségképpen újradefiniálja a történelmet: az emlékezetben tartott múlt ennek eredményeként tudományból szociális, valamint kulturális tudássá és gyakorlattá alakul át, ami identitást teremt. „Amikor a hely birtokba veszi a maga múltját, megkonstruálja a maga történelmét, univerzumot hoz létre.”10 11 Újabban, .. amikor a nemzetállamok a nemzetek feletti destabilizáció sajátos formáival szembesülnek ..a kulturális antropológia is egyre öntudatosabban hirdeti a lokalitás teremtésének nagy fontosságát. Ezen azonban nem térbeliséget, hanem kapcsolatokat és kontextusokat ért. A lokális tudat előállítása - fejti ki Appadurai - elengedhetetlen ahhoz, hogy létrejöjjön a „megbízható lokális szubjektum”. Az így lokalizált szubjektum e tudás birtokában megalkotja a nemzetállam, a diaszporikus áramlatok, valamint az elektronikus és virtuális közösségek által alkotott szomszédsági viszonyok fenyegető' körülményei között - vagy azok ellenében - a lokalitás kontextusait. A lokalitásba ezúton beköltöző emlékezet rendeltetése szerint elhelyezi ezt a partikularitást a történelem idő- és térbeli dimenziójában. „A helyi történelem átveszi/kiigazít- ja a hivatalos történelem korszakolását, toposzait ..., történelmet szerkeszt a település és lakói számára. Archívumot hoz létre a múlt dokumentumainak tárolására, múzeumban állítja ki a történelmi időt dokumentáló tárgyakat, szerepeket és alkalmakat állandósít a múltról való beszólás számára. A hangsúly a történelem tanulásáról áttevődik a történelem megszerkesztésére, a múltra való emlékezésre, hivatkozásra."12 A lokális tudást ilyeténképpen megalapozó történelem, a hely kollektív emlékezete - jellegét tekintve - érzékelhetően más, mint a nemzeti kánon szerint szerkesztett történelem: először is azért, mert más itt az események státusa, mint a nagytörténelemben; másodszor pedig azért, mert a legendák sem pontosan ott és úgy keletkeznek és hatnak, mint a tanult történelemben. Közös vonásuk ellenben, hogy csoport identitást teremtenek, és egyaránt összekeveredik bennük a mítosz és a tény. A nagytörténetben elsősorban az eredet kérdésének tárgyalása, helyesebben posztulálása kapcsán kerül előtérbe a mitizálás, amikor a mítosz az alapító és a megváltó narratíva szerepét játssza. Gondoljunk például a magyar vagy a horvát honfoglalás dolgára, ami az időbeli elsőbbség mitikus múltbeli eseményeként lenne hivatva igazolni a nemzeti terület felett a jelenben gyakorolt vagy inkább csak vágyott szuverén hatalmat. Ugyanezt a szerepet játszatják el a dáko-román kontinuitás vagy a népvándorlás kori nagymorva birodalom mítoszának a nemzeti történeti narratívába való beillesztésével.13 Lényegében ugyanezt a szerepet tölti be az eredetmítosz ősvallás-kutatással egybekapcsolt szellemi törekvése is, amelynek idehaza Ipolyi Arnold „Magyar Mythologia” című úttörő jelentőségű munkája volt a tudományos alapvetése.14 10 Keszeg Vilmos: A történelmi emlékezet alakzatai, (továbbiakban: Keszeg, 2007.) In: Folklór és történelem. Szerk. Szemerkényi Agnes. Bp., 2007. (továbbiakban: Szemerkényi, 2007.) 20. p. (Folklór a magyar művelődéstörténetben) 11 A Madurai, Arjun: A lokalitás teremtése. = Regio, 2001. 3. sz. 3. p. 12 Keszeg, 2007. 20. P. 15 Bővebben Szűcs Jenő: Történeti „eredet”-kérdések és nemzeti tudat. In: Uő: A magyar nemzeti tudat kialakulása. Szerk. Zimonyi István. Bp., 1997. 334-369. p. (Osiris könyvtár) 14 Benedek Katalin: Identitáskoncepciók és a szakfolklorisztika kiépítése másfélszáz évvel ezelőtt. A Magyar Mythologia keletkezéstörténete kortársi életutak, dokumentumok, levelezések, viták tükrében. In: Szemerkényi, 2007. 164-210. p. 307
