Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)

ÉPÜLETEK, ÉPÍTMÉNYEK, ÉPÍTÉSZEK VAS MEGYÉBEN A 13–20. SZÁZADBAN - Tilcsik György: Szombathely lakásállománya az 1820-as évek végén

- Perint vize körül és a Tizenháromváros - lévő házakhoz egyetlen egy pince sem tartozott, ez az adatsor gyakorlatilag azonos képet mutat a konyhák adataival, azaz a Piactér és négy utca (Forró utca, Gyöngyös utca, Kánt utca és Kiskar utca) az átlagnál jobb, a többi - a már említett hármat értelemszerűen figyelmen kívül hagyva - két utca (Föl utca és a Rumi utca) pedig gyengébb arányokkal rendelkezett. Feltűnő, hogy a 25 piactéri házhoz 25 pince tartozott, ami azonban nem jelenti, hogy minden házhoz egy, mivel azok közül összesen 21-nek - közülük 17-nek egy-egy, négynek pedig két-két - pincéje volt. Az alápincézés mindenképpen a lakóházak építésének fejlettebb - ha úgy tetszik városiasabb - szintjét jelzi, és ezt figyelembe véve az összeírt 118,5 pince - ez az egész város viszonylatában házanként 0,38 pincét jelent - és azok utcánként elhelyezkedése arra utal, hogy az összeírás készítésekor e tekintetben jelentős különbségek alakultak ki Szombathelyen, de még egy-egy utcán belül is. További érdekes adatokhoz juthatunk, ha összevetjük, hogy a pincével vagy pincékkel rendelkező házakban lakott személyek közül kik rendelkeztek szőlőbirtokkal a szombathelyi promontóriumban, ahol amúgy viszonylag kevés, a boroshordók tárolására alkalmas építmény állt ebben az időben.

Az 1828. évi országos összeírás szombathelyi tabellája csupán 22 műhelyt regisztrált, ami figyelemmel az összeírásban szereplő 283 kézművesre, igencsak kevésnek tűnik. A 22 műhelyből öt kádár-, három asztalos-, két bábos-, valamint egy-egy bognár-, borbély-, festő-, harangöntő-, kolompár-, kovács-, lakatos-, pék-, posztónyíró-, szappanfőző-, tímár- és tobákos-műhely volt. Érdekes és kicsit szélsőséges, de talán jellemző képet mutat e műhelyek városon belüli elhelyezkedése, hiszen - amint az a 12. ábráról leolvasható - azok mindegyike a város kereskedelmi centrumát jelenő Piactéren és az annak közvetlen közelében lévő négy utcában - Forró utca, Gyöngyös utca, Kám utca és Föl utca - álló ház részét képezte.

Viszonylag kiegyenlített képet mutat az összeírt istállók utcánkénti elhelyezkedése, ami valószínűleg azzal magyarázható, hogy a város a francia háborúk időszakában többször is szigorúan előírta, hogy a lakosoknak házaiknál a katonalovak elhelyezésére alkalmas istállókat kell létesíteniük, bár az is igaz, hogy e kötelezettségtől a háztulajdonosok illetőleg lakóik megválthatták magukat.

A pajtákat feltűntető adatokból első pillantásra kitűnik, hogy a Piactéri, a Gyöngyös utcai, a Kiskar utca és a Perint vize körüli házak egyike mellett sem állt pajta, miközben a Föl utcában viszonylag sok pajtát írtak össze, amely tény azért is érdekes és nehezen magyarázható, mert ebben az utcában kevés mezőgazdaságból élő személy lakott.

A regisztrált 37 egyéb helyiségből 17 bolt, hét magtár, négy raktár, három fáskamra, két-két faház és úgynevezett benyíló, valamint egy-egy biliárdszoba és deszkaszín volt. Ezek után talán nem meglepő, hogy közülük 28, azaz valamivel több, mint háromnegyedük a két heti- és öt országos vásárnak helyet adó, és a város kereskedelmi központját képező Piactéren és a Gyöngyös utcában lévő házakhoz tartozott.

Összességében elmondható, hogy az 1828. évi összeírás szombathelyi tabellájának adatiból készült 11. és 12. számú ábrák egyértelműen arról tanúskodnak, hogy az 1820-as és az 1830-as évek fordulóján a viszonylag kis alapterületű Szombathely püspöki mezővároson belül is jól kitapintható különbségek és olykor szignifikáns eltéré268