Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)
ÉPÜLETEK, ÉPÍTMÉNYEK, ÉPÍTÉSZEK VAS MEGYÉBEN A 13–20. SZÁZADBAN - Feiszt György. Adalékok a szombathelyi Sabaria vendéglő történetéhez
FEISZT GYÖRGY ADALÉKOK A SZOMBATHELYI SABARIA VENDÉGLŐ TÖRTÉNETÉHEZ A Sabaria - vagy ahogy most ismerjük a Pannónia - Étterem épülete alatti terület a középkor végéig a szőkeföldi kúriához tartozott. Szőkefölde birtok történetét a 13. századig tudjuk visszavezetni. IV. László király egy 1276-ban kelt birtokadományozó oklevele a várnépek lakatlan földjeként határozta meg.1 A szőkeföldi kúriát említő ma ismert legkorábbi oklevél 1516-ban kelt.2 Az eltelt fél évezred városképi változását jól mutatja, hogy a középkorban városfalon kívül álló kúria, ma a belváros közepén működő étteremmel azonos. Az épületet a 16. században a Bejczy, a Polányi, és a Káldy családok birtokolták. 1666-ban Széchenyi György győri püspök zálogbirtoka lett, végül az Erdődyekhez került, akik 1752-ben a kúriát 4000 forintért és a hozzá tartozó két malommal együtt Batthyány Lajos nádornak adták el.3 Fehér Károly 1927-ben megjelent várostörténeti albumában egy romantikus leírást közölt az „öreg Sabaria”-ról: „Az öreg Sabaria épülete ... régente a Montenuovo hercegeké volt, akik lakóháznak használták. A menedékjogot biztosító ház, kapuja mindig nyitva volt, s ha valamely bűnös bemenekülhetett, az a büntetéstől megszabadult. így alakult lassan-lassan fogadóvá és vette fel a »Szarvas« nevet. Száz évvel ezelőtt, már ott itták a búfelejtőt az őspolgárok”4 Az osztrák Montenuovo család hercegi címét Vilmos nevű tagja kapta, aki Neipperg Adám tábornok és Mária Lujza osztrák főhercegnő fia volt. A nagyhercegi rangot Ferenc József császár 1864-ben adományozta a családnak, egyúttal engedélyezte, hogy a Neipperg nevet olaszra fordítva, Montenuovoként használják. Montenuovo Vilmos Batthyány Júlia grófnőt vette feleségül, akinek a hozományával került a család birtokai közé a hajdani szőkeföldi kúria.5 Fehér Károly elbeszélése egy kis fenntartással kezelendő. Az épület ugyanis Szombathely város 1857. évi kataszteri felmérésének telekkönyvében még a Batthyány család házaként van feltüntetve/’ Pontosan nem tudjuk megmondani, mikor vált vendégfogadóvá, az azonban bizonyos, hogy már 50 évvel a Montenuovo család megjelenése előtt „Szarvas” volt a neve. 1 Árpádkori új okmánytár. 12. köt. Közzéteszi Wenczel Gusztáv. Bp., 1874- 168. p. (Monument ,t Hungáriáé Historica) 1 Magyar Országos Levéltár (továbbiakban: MÓL) Diplomatikai levéltár (továbbiakban: Dl) 58.254. 5 Horváth Tibor Antal: Szombathely a XV-XVIIL században. Szombathely, 1993. 44. p. (Acta Savariensia; 8.) ** Szombathely, 1777-1927. Jubiláns emlékalbum. Szerk. Fehér Károly. Szombathely, 1927. (továbbiakban: Fehér, 1927.) 230-231. p ’ Gudenus János: A magyarországi fonemesség XX. századi genealógiája. Bp., 1999. 116. p. Vas Megyei Levéltár (továbbiakban: VaML) A Vas Megyei Levéltár térképeinek gyűjteménye. Kataszteri térképek. Szombathely, Szentmárton és Operint kataszteri térképe, 1857. 251
