Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)

SZEMÉLYES VITÁK ÉS KÖZÖSSÉGI KONFLIKTUSOK VAS MEGYÉBEN A 16–20. SZÁZADBAN - Tilcsik György: A Zsoldos család küzdelme a szombathelyi polgárjog megszerzéséért 1786 és 1846 között

A polgárrá válást elsősorban, de persze nem kizárólag, azok a kevésbé tehetős iparosok és kereskedők ambicionálták - közöttük a más településekről érkezett bevándorlók -, akik ettől zökkenőmentes beilleszkedést, illetőleg társadalmi, jogi vagy gazdasági felemelkedést reméltek.3

A 18. és 19. századdal foglalkozó hazai várostörténeti irodalom egyik eddig kevéssé frekventált, ugyanakkor rendkívül fontos területe a szabad királyi és a mezővárosokba irányuló bevándorlás, azaz a migráció önálló, egy településre fókuszáló, vagy éppen összehasonlító, komparatív vizsgálata. Ennek egyik lényeges és viszonylag könnyen feltárható részterülete a városokban polgárjogot szerzett személyek számának, származásának, foglalkozásának, életkorának, családi állapotának stb. tanulmányozása. A korábban, kiváltképpen pedig az utóbbi néhány évben elvégzett ilyen, Pestre (ma: Budapest), Budára (ma: Budapest), Kassára (ma: Kosice, Szlovákia), Pozsonyra (ma: Bratislava, Szlovákia) és a dunántúli városok némelyikére irányuló, a 19. század első felét érintő feltárások sok érdekes és értékes részeredményt hoztak, amelyek rövid sommáza annak megállapítása lehet, hogy e városok - hangsúlyozottan függetlenül jogi státuszuktól - lényegében két csoportba sorolhatok: Az elsőbe a betelepülők irányába nyitott, és főként városi, polgári foglalkozást űzőket szívesen polgárrá fogadó városok sorolhatók, ahol a polgárjog a letelepedés elősegítésének fontos jogi és társadalmi eszköze volt (Pest, Kassa, Pozsony, Nagykanizsa, Szombathely); a másikba pedig azok a városok, ahol a polgárjogot szerzettek többségét vagy legnagyobb csoportját a helyi születésű, és zömében az adott településre valamely oknál fogva jellemző ipari vagy túlnyomórészt mezőgazdasági jellegű foglalkozást űzők tették ki (Buda, Székesfehérvár, Sopron, Kőszeg).4

Vas vármegye székhelye tehát a feudalizmus utolsó évtizedeiben a nyitott, a befogadásra kész dunántúli városok közé számított, ahol a polgárjog megszerzése a városi társadalomba való sikeres beintegrálódás, a társadalmi presztízs emelkedésének eszköze volt. Ugyanakkor a polgárjogot kérvényezők között akadt egy család, amelynek tagjai közül 1786 és 1846 között négy személy folyamodott polgárjogért, és közülük ketten, kiváltképpen egyikük csak nem kis küzdelem árán lehettek Szombathely privilegizált püspöki mezőváros polgárai.

3 Bácskai Vera: Városok és városi társadalom Magyarországon a XIX. század elején. Bp., 1988. 176-177. p.

4 Az addigi, részint saját kutatási eredményeinek összefoglalását lásd: Bácskai Vera: Bevándorlás és befogadás a dunántúli városokban a 19. század első felében. A bevándorlók esélyei a polgárjog elnyerésére. = Korall, 2003. május. 103-110. p.; Pozsonyra lásd: Tóth Árpád: Polgárfelvételi stratégiák és a polgári cím vonzereje Pozsonyban a 19. század első felében. In: Urbs. Várostörténeti évkönyv. 1. Fó'szerk. A. Varga László. Bp., 2006. 241-268. p.; Kőszegre és Szombathelyre lásd: Tilcsik György: Adatok Kőszeg polgárságának összetételéhez. In: Kőszeg, 2000. Egy szabad királyi város jubileumára. Szerk. Bariska István, Söptei Imre. Kőszeg, 2000. 111-156. p.; Uő: Adatok Kőszeg és Szombathely polgárságának etnikai összetételéhez. In: Előadások Vas megye történetéről. 4- Szerk. Mayer László, Tilcsik György. Szombathely, 2004- (továbbiakban: Tilcsik, 2004.) 129-169. p. (Archivum Comitatus Castriferrei; 1.)

174