Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)
SZEMÉLYES VITÁK ÉS KÖZÖSSÉGI KONFLIKTUSOK VAS MEGYÉBEN A 16–20. SZÁZADBAN - Bácskai Vera: „…az régi usustul el nem állunk…”. Szombathely viszályai földesurával, Szily János püspökkel az 1780-as és az 1790-es években
rinton örök időre megváltják.10 Feltehetően a megváltási összeg, hozzászámítva a bécsi utazás és a megudvarlások - értsd a jóindulat és a támogatás elnyerése céljából vásárolt ajándékok - költségei meghaladták az újjáépítéshez való hozzájárulás kiadásait, de a régi usus nem sérült, az egyességet a tanács, mint győzelmet prezentálhatta a lakosságnak. Az 1780. év viszonylag békésen telt. A püspök ugyan 1500 forintot kívánt a várostól a normál iskola építésére, de magára vállalta az építés intézését, és a négy tanár közül háromnak a fizetését. Mivel az iskolaépítést a város számára hasznosnak ítélték, a tanács a pénz előteremtéséhez eladta a régi iskolaházat és egy puszta házhelyet, és az ezekért befolyt 1200 forintot ajánlották fel a püspöknek, azzal a feltétellel, hogy közbenjár a deák iskola fenntartása ügyében és az újonnan építendő iskola renoválásának költségeit kifizeti. Bizalmatlanságukat fejezte ki az a kikötés, hogy biztosítékot kértek arra, hogy a normális iskola megmarad, ha nem, akkor a város kapja vissza az 1200 forintot, és az előző mester házát a püspök a maga költségén állítsa vissza.11 Az alkudozás azonban nem hozott eredményt: ki kellett fizetniük az 1500 forintot.12 A következő esztendőben kedvezőnek ítélte a tanács azt, hogy a püspök a gabonadézsmát 9 évre bérbeadta a városnak, annak ellenére is, hogy az árenda évi 1275 forintnyi összege kifejezetten magasnak számított.13 A konfliktusok az 1782 és 1784 között sűrűsödtek, mondhatnánk: tetőztek. Valójában a vita nem nagy horderejű kérdések körül lángolt fel, bár a város régi szabadsága, autonómiájának megőrzése érdekében küzdött. Mai szemmel úgy tűnik, mintha mindkét fél azt próbálta volna ki, meddig, milyen határig mehet el, hol vannak a falak. A püspök tudta, hogy bár szava mind az udvarnál, mind a megyénél többet nyom a latba, mint a városé, de azt is egyértelmű volt számára, hogy a nagyrészt nemes tanácsnokok, mint vármegyei, uradalmi tisztviselők, vagy családi kapcsolatok révén nem egészen súlytalanok. A felségfolyamodványokat meg egyáltalán nem kedvelte, mert magyarázkodásokra kényszeríttették. Lássuk tehát mi is történt a konfliktusoktól leginkább terhelt 2 évben. 1782 május 25-én megtartott városi közgyűlésen - amelyen a belső- és a külsőtanácsosok, valamint a község mellett részt vett a vármegyei aljegyző és a főstrázsames- ter is - négy, a püspökhöz intézett kérvényről tárgyaltak.14 Kérték, hogy az öt, adómentes kanonok házat figyelembe véve csökkentse a cenzust, rendezze az óperintiek (ma: Szombathely) terheit, döntsön a perinti híd máshová helyezéséről, valamint bocsássa vissza az 1778-ban, a szeminárium építéséhez adott téglaégető kemencét.15 A bíró augusztusban számol be a beadványok ügyében a püspökkel folytatott tárgyalás negatív eredményeiről.16 Szily az összes kérést megtagadta, de az elutasításnál többet nyomot a latba az a kijelentése, hogy a téglakemencét „...azon okbul vís[s]ta nem 10 VaML Szvkt. Ktjkv. 11 VaML Szvkt. Ktjkv. 12 VaML Szvkt. Ktjkv. 13 VaML Szvkt. Ktjkv.. 14 VaML Szvkt. Ktjkv. 15 VaML Szvkt. Ktjkv.. 16 Uo. 1776-1781.308-309. 1776-1781.411-412. 1776-1781.416. p. 1781-1784. 14-15. p. 1781-1784. 167-168. 1781-1784. 183-184. PPPP167
