Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
Szombathely város kereskedelmet érintő legfontosabb határozatai és rendelkezései a 19. század első felében - A város közgyűlésének és tanácsülésének a kereskedelem szabályozását célzó intézkedései és határozatai
ülés a következő rendelkezést hozta: „Minekutána tapasztaltatott, hogy a piacra hozott halat, csíkot és többféle gyümölcsöket és ennivalókat, melylyek a publicum számára hozattak, némely privatusok és kofák önnön nyereségekre elfoglallyák és másoknak drágában adják, azért az illyes uzsoráskodásnak eltávoztatására kiknek kinek tudtára adatik, hogy aki délelőtt vagy előtte való napon az illyes hasonló élelmekre valót elfoglalná, a büntetésen fölül a vett portéka is confiscáltatni fog.’’179 Az 1820-as évek elején a szombathelyi piacon gyümölcsöt árusító kofákat újólag elmarasztalták. Az történt ugyanis, hogy a bőséges gyümölcstermés ellenére a város piacán a kofák garasonként180 voltak csak hajlandók gyümölcsöt eladni. Az 1822. szeptember 7-én megtartott tanácsülés elrendelte, hogy a jövőben 4 ft büntetés és az áru elkobzásának terhe mellett egy kofa se merjen „... garas szám gyümölcsöt árulni, annál inkább azt eladni, hanem mindenkinek, ki gyümölcsöt venni kíván, annak egy krajcáron árulni s adni, és igy azután aki egy vagy több krajcár árut akar venni, néki krajcár szám gyümölcsöt adni ...”.181 Az 1820-as évek második felében, ha lehet, a korábbiakhoz képest még nagyobb méreteket öltött a gabona- és élelmiszerspekuláció a szombathelyi piacon, amelynek következtében a város egyrészt az egyenlő kereskedési feltételek biztosítása, másrészt pedig az árak leszorítása és a szegények védelme érdekében többször is intézkedni kényszerült. 1827 nyarának végén a tanács tudomására jutott, hogy amióta emelkedni kezdett az ára, idegen zsidók és más spekuláns kereskedők a város piacán szekérszám vásárolják a gabonát, hogy azután lényegesen magasabb áron értékesítsék vagy a megfelelő árakra várva, a városban elraktározzák azt. Előfordult az is, hogy a városon kívül felvásárolt gabonát azonnal a raktárba vitték, és így azok, akiknek kisebb mennyiségre lett volna szükségük, egyszerűen nem tudtak vásárolni a város piacán. E helyzet megszüntetésére az 1827. augusztus 29-ei tanácsülés elrendelte, hogy az áru elkobzásának terhe mellett, egyrészt a nem helybeli, valamint a viszonteladással foglalkozó kereskedőknek reggel 9 óra előtt tilos gabonát árusítani, másrészt pedig a raktárakban deponált gabonát csak hetivásárokon, és akkor sem a raktárról, hanem a piacon, zsákokba kitéve szabad árulni.182 Az 1820-as évek második felében a város a kofák megújuló visszaéléseinek megakadályozására korábbi határozatait azzal egészítette ki, hogy konfiskáció terhe mellett megtiltotta nekik, hogy a hetivásárokra a városba hozott gyümölcsöket még a város területén kívül összevásárolják, továbbá, hogy a vásár napján délelőtt szekérről vagy vékából gyümölcsöt vegyenek, és délután is csak azokat a gyümölcsöket vehették meg, amelyek már délelőtt is a piacon voltak.183 179 VaMLSzvkt. Ktjkv. 1818-1819. 44-45. p. 180 i ti • / 1 garas = 3 krajcár. 181 VaML Szvkt. Ktjkv. 236/1822-1823. 182 VaML Szvkt. Ktjkv. 303/1827-1828. 183 VaMLSzvkt. Ktjkv. 300/1827-1828., 392/1829-1830, 154/1830-1831. 64
