Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
Szombathely város kereskedelmet érintő legfontosabb határozatai és rendelkezései a 19. század első felében - A kereskedés általános feltételei Szombathelyen
fenti négy személy - kiegészülve Tóth Györggyel - az 1835. október 10-ei tanácsülésen azt az ajánlatot tették a városnak, hogy 1836. január 1-jétől 3 évre készek árendáha venni a piacon való pecsenyesütés, mindennemű füstölt hús és zsiradék árusításának, azaz a lacikonyha működtetésének jogát. A tanácsülés elfogadta az ajánlkozást, és úgy határozott, hogy az öt személynek az 1836. január 1. és 1838. december 31. közötti időszakra évi 20 pft, azaz 50 vft ellenében bérbe adja a lacikonyha működtetési jogát. A határozat előírta, hogy a bérló'knek a rájuk eső évi 4 pft, azaz 10 vft-nyi összeget félévente előre kötelesek a városi házipénztárba befizetni. A tanácsülés a város nevében kimondta azt is, hogy a fentiek szerint bérbeadott jogot a bérleti idő alatt - az országos és hetivásárokon kívül - senkire kiterjeszteni nem fogja.1 18 Az 1835. október 10-én aláírt megállapodást az október 17-ei tanácsülés hagyta jóvá.1*9 Nyilván a város és a pecsenyesütők is megtalálták számításukat, hiszen e szerződést, lejártát követően előbb az 1839. január 1. és 1841. december 31.,* 139 140 majd 1842. január 1. és 1844. december 31.,141 végül pedig az 1845. január 1. és 1847. december 31. közötti időszakra meghosszabbították.142 Közben persze személyi változások is történtek a lacikonyhás bérlők között: 1842. január 1-jétől Gotthard György helyét Horváth József vette át, aki már évi 50 vft- ot volt köteles fizetni a bérleti jogért,14* majd miután Horváth 1843 őszén elköltözött Szombathelyről, Sterkl József lisztkereskedő lépett a helyébe.144 Mint már az előzőekben említettük, a 17. század közepe óta Szombathely városát az év meghatározott 4 hónapjában, az október 1. és január 31. közötti időszakban illette meg a kocsmáltatás joga. Korszakunkban a város e jogot sem gyakorolta, hanem a követkézéi módon értékesítette: A város lakói közül azok, akik a 4 hónap alatt akár saját termeléséi, akár másoktól vásárolt bort kívántak mérni, a tanács évente kiadott felhívására kötelesek voltak jelentkezni, és magukat regisztráltatni. Ezt követően a városi tanács kijelölt két bormestert, akik általában a városi hivatalszervezetben köz- reműködő személyek közül kerültek ki, és akiknek ennélfogva feladata lett a szintúgy a város által megállapított és közhírré tett akópénz beszedése. A borkereskedésre vállalkozó személyek minden, az általuk október 1. és január 31. között eladott akó145 bor után akópénzt fizettek a bormestereknek. Az akópénzt - amelynek alapösszege korszakunkban 21 és 30 vkr között váltakozott, de az idéíszak túlnyomó részében utóbbi érték volt - az árusításra jelentkezők nem egységesen fizették, hiszen a polgárjoggal nem rendelkezik személyek az említettnél általában 50%-kal többet fizettek, mint a polgárok vagy a háztulajdonosok. A bormesterek legtöbbször februárban vagy márciusban számoltak el az akópénzzel, amelyből előbb levonták a honoráriumukat, valamint a mun1,8 VaML Szvkt. Ktjkv. 323/1835-1836.; VaML Szvkt. Ktir. íasc. 167. nr. 73. 139 VaML Szvkt. Ktjkv. 324/1835-1836.; VaML Szvkt. Ktir. fesc. 167. nr. 73. 140 VaML Szvkt. Ktjkv. 607/1838-1839., 626/1838-1839.; VaML Szvkt. Ktir. fasc. 170. nr. 163. 141 VaML Szvkt. Ktjkv. 596/1841-1842.; VaML Szvkt. Ktir. fasc. 173. nr. 186. 142 VaML Szvkt. Ktjkv. 420/1845-1846. 141 VaML Szvkt. Ktjkv. 559/1841 -1842.; VaML Szvkt. Ktir. fasc. 173. nr. 186. 144 VaML Szvkt. Ktjkv. 442/1843 1844. 144 Akó: híg űrmérték. 1 pozsonyi akó = 53,72 liter. Bogdán, 1991. 35., 145-147., 586. p. 55
