Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
Szombathely város kereskedelmet érintő legfontosabb határozatai és rendelkezései a 19. század első felében - A kereskedés általános feltételei Szombathelyen
A fentiek következtében az általunk vizsgált időszakban a Szombathely város kereskedelmi életét érintet csaknem minden kérdésben - így a kereskedési és boltnyitási jog megadásától vagy megtagadásától, az azokért fizetendő összegek és a piac rendjének meghatározásán át, a kereskedelmi tevékenységgel összefüggő panaszok orvoslásán keresztül, az országos vásárok napjainak kijelöléséig - a város közgyűlése és tanácsülése rendelkezett illetékességgel. Ugyanakkor természetesen a törvények mellett a kormányszervek vagy Vas vármegye a kereskedelemmel kapcsolatos rendelkezéseik, határozatainak és statútumainak betartása kötelező volt a város és lakói számára. Érdekességként említjük meg, hogy Szombathelyen a 19. század elején a házaknál lévő boltok után az érintett személyek - leszámítva a piaci boltosokat, a sókereskedőket, a tobákosokat és a szappanfőzőket - a kereskedési jog gyakorlásáért nem fizettek a városnak. Ezért az 1801. június 20-ai tanácsülés miután konstatálta, hogy „... a házoknál épéttetett boltoktul, mellyeken tudniilik kalmári portékák és effélék cum jure regali áruitatnak, városi conciviseink per absurdum semmit nem fizettek és igy az egész városnak ebbéli jövedelmét a privatusuk használták ...”,109 arra való hivatkozással, hogy a kereskedés joga, nem Szombathely egyes lakóit, hanem a mezőváros egész közösséget illeti, elrendelte, hogy „... ebbéli királyi jussunk városunknak utóbbi rendeléséig árendában egyedül azoknak, akik házokkal bírnak és azokban mostanában boltokat tartanak e következőképpen ki áreruláltassék 10 A kimutatás szerint ekkor, tehát 1801 júniusában a Gyöngyös utcában hét, a piac környékén 12, a Forgó utcában, a Föl utcában és az Uj utcában két-két, azaz Szombathelyen mindösszesen 25 olyan boltot regisztráltak, amelyek házaknál működtek, és azok után a tulajdonosaiknak évente összesen 296 ft 30 kr-t kellett fizetniük, mely összeg azonban a közgyűlési jegyzőkönyvben olvasható bejegyzés ellenére nem boltbérleti díj, hanem a kereskedés jogáért évente térítendő összeg volt. Ezek mellett a piacon további 13, a város tulajdonában léve), de bérbevett boltot írtak össze, amelyek után használóik évente összesen 310 ft 30 kr árendát fizettek 1801. Szent Márton napjától kezdődően.109 110 111 Mint már jeleztük, korszakunkban a kereskedelem joga a város közösségét egyetemlegesen illette meg, és a város döntése szerint a szombathelyi polgároknak jogukban állt az országos és a hetivásárokon saját termékeiket helypénz fizetése nélkül értékesíteni.112 * Lényegében e döntés és jog alapján árusíthatták saját termékeiket a különböző szombathelyi céhek tagjai a városban tartott országos és hetivásárokon. Ugyanakkor, ha a városlakók közül valaki mások termékeit - akár kizárólagosan, akár a sajátjai mellett - kívánta értékesíteni, azt csak akkor tehette, ha előzőleg kereskedési jogot kért és kapott a városi közgyűléstől vagy a tanácsüléstől.111 A kereskedési jog előfeltétele volt a városi polgárjog megszerzése, és emellett nagyobb bolt esetében 400 vft-ot, 109 Uo. 110 Uo. 111 Uo. 112 VaMLSzvkt. Ktjkv. 1803-1805. 659. p„ 1808-1810. 135. p„ 259/1823- 1824., 273/1823-1824. 115 VaMLSzvkt. Ktjkv. 408/1829-1830., 631/1834-1835., 292/1839-1840. 51
