Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
Összegzés
elégtelennek bizonyult egy nagyforgalmú, a vármegye és az országhatárokon túlról is sűrűn látogatott országos vásár lebonyolításához. A szombathelyi kereskedők számában a 19. század folyamán bekövetkezett változásokra irányuló vizsgálatunkat erősen megnehezítette, hogy a rendelkezésre álló, amúgy is kevés számú összeírás csaknem mindegyike más-más célból, és ennek alapján eltérő tartalommal készült. A nehézségek ellenére annyit kétségtelenül sikerült megállapítanunk, hogy Szombathelyen az 1820-as évek végétől 1848-ig kiváltképp a bor-, a gabona-, a gyapjú- és a gubacs-, továbbá a liszt- és a boltos kereskedők száma emelkedett igen dinamikusan és látványosan. Az 1830-as években bekövetkezett gyors, számbeli növekedésük is közrejátszott abban, hogy a helybeli boltosok 1836-ban egy kereskedőtársaság megalapításának igényével fordultak Szombathely város tanácsához, ám e törekvés - a város támogatása ellenére - végül sikertelen maradt. Elemzésünk azt is feltárta, hogy a 19. század első felének túlnyomó részében a szombathelyi kereskedők társadalma nem elsősorban a gazdag nagykereskedők, hanem sokkal inkább a bolti kereskedők, a fűszeresek és a rövidárusok társadalma volt, ám mellettük az 1840-es évek elejétől kezdődően egyre több nagy-, főként gabonával, borral, gubaccsal és gyapjúval kereskedő személy élt és működött Szombathelyen. További, elmélyült kutatásokat igénylő adataink azt igazolják, hogy a vizsgált korszakban Szombathely püspöki mezőváros kereskedői a környékbeli jelentősebb hazai piaci központok - így Sopron, Pozsony, Nagyszombat, Győr, Pápa, Veszprém, Csáktornya, Nagykanizsa, Zalaegerszeg, Körmend és Rohonc - mellett, olyan külországi települések kereskedőivel és piacaival álltak közvetlen és rendszeres kapcsolatban, mint Bécs, Prága, Grác, Trieszt, Ptuj és Zágráb. Vizsgálataink alapján elmondható, hogy Szombathelyen a 19. század első felében sok személy, elsősorban az iparűzéssel foglalkozók egy bizonyos - kellő forrásanyag hiányában nem meghatározható - része „mellékállásban” kereskedést is folytatott, és gyakran előfordult, hogy valaki nem kereskedőként vagy kalmárként kezdte pályafutását, hogy azután fokozatosan feladva eredeti foglalkozását, kereskedővé váljon. Az ilyen típusú foglalkozásváltásra a szükséges anyagiak okán Szombathely püspöki mezővárosban elsősorban, sőt csaknem kizárólag a kézművesek gondolhattak. Egy ilyen, iparosból kereskedővé, csizmadiából gabona- és gubacskereskedővé lett, egyben komoly közhivatali karriert befutott személy, Horváth József kivételes pályafutása, valamint családja ennek következtében bekövetkezett robbanásszerűen gyors, szinte regénybe illő társadalmi felemelkedése azt bizonyította, hogy a 19. századi magyarországi mezővárosok társadalmának aprólékos feltárása és elemzése még nagyon sok új és értékes eredményt hozhat. A Szombathely város kereskedelmi életében a 19. század első felében jelentős és fokozatosan mind nagyobb szerepet játszott zsidóságra irányuló kutatásaink egyértelműen azt mutatják, hogy a mezőváros 1840-ig kimondottan ambivalens módon viszonyult az izraelitákhoz. Egyrészt az 1840:29. te. életbelépése előtt minden lehetséges módon arra törekedett, hogy megakadályozza a városban élő három zsidó család szá191
