Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
A zsidóság szerepe Szombathely kereskedelmében a 19. század első felében - A zsidók lakhatásának kérdése
nács hozzájárulásával lehetett érvényes, Khon kérte annak jóváhagyását. A tanácsülés - miután a bemutatott nyilatkozatból kiderült, hogy Khon Sándor valóban gondját viselte édesanyjának, továbbá, hogy az özvegy szándéka és akarata is az - úgy határozott, hogy a három testvér - Sámuel, Moyses és Sándor - közül utóbbi lakhat Szombathelyen.1'’ A tanács e döntése ellenére azonban nem csak Khon Sándor, hanem testvére Moyses is anyjával lakott, ami viszont hamarosan konfliktust okozott a családban. Ezért Khon Moyses panaszt nyújtott be az 1836. április 27-ei tanácsülésre, amelyben közölte, hogy Sándor nevű öccsével való viszálykodása miatt édesanyja, özv. Khon Löblné - akivel mint nős ember 11 éven keresztül békességben lakott együtt - április 15-én oly módon mondta fel neki lakását, hogy azt április 24-éig hagyja el. Khon kérte a tanács segítségét. A tanács abból kiindulva, hogy egyrészt a város szokásai és statútuma szerint a lakás felmondását legalább egy negyedévvel korábban be kell jelenteni, másrészt pedig a Kancellária már említett leirata szerint a Khon család csak egy házban és egy tűzhelynél lakhat, elrendelte, hogy Khon Moysest édesanyja Szent Mihály-napig köteles maga mellett megtűrni, és ha addig nem tudnának megegyezni, akkor a fiúnak el kell hagynia Szombathelyt. Válaszul özv. Khon Löblné levelet intézett a tanácshoz, amelyben közölte, hogy ő mindig is kész volt arra, hogy Moyses fiával együtt lakjon, csupán azt kérte, hogy fia becsületesen éljen és az általuk bérelt ház árendájának felét fizesse. Am fia egyiket sem tette meg, sőt őt tolvajnak, Sándor öccsét pedig adósságcsi- nálónak nevezte, és viszályt szított a családban, amiért is ő - mármint az idős hölgy - kiparancsolta fiát a lakásból. A levél nyomán, az 1836. május 4-ei tanácsülés a panasz kivizsgálásra egy kéttagú bizottságot küldött ki. Khon Moyses sem maradt tétlen, hanem a 2 nappal későbbi tanácsülésen panaszt tett öccse ellen, mondván, hogy egy számítási hiba következtében keletkezett nézeteltérés miatt kereskedő boltjából eltávolították, és ennek következtében feleségével és három gyermekével kereset nélkül nyomorog. A tanácsülés törvényes útra utasította a perlekedő testvéreket. Az 1836. május 4-én kiküldött bizottmány a május 25-ei tanácsülésre nyújtotta be jelentését. Ebből kiderült, hogy egyrészt özv. Khon Löblné már évekkel azelőtt engedélyt kapott a várostól arra, hogy élete végéig a városban lakhat azzal a fiával közös háztartásban, aki gondját viseli, másrészt pedig az is, hogy az 1832. január 11-ei tanácsülés éppen emiatt Khon Sándornak engedélyezte, hogy édesanyjával - annak élete végéig - közös háztartásban Szombathelyen lakjon. Emellett a bizottmány becsatolt két igazolást is, amelyek azt bizonyították, hogy az özv. Khonné által lakott ház 1835. évi bérletét Khon Sándor fizette ki, továbbá, hogy az özvegy 1836-ra csak Sándor nevű fiával vette hérbe a lakást. A jelentés rámutatott arra is, hogy Khon Moysesnek édesanyja nem 1836. április 15-én - mint azt a fiú állította -, hanem már negyedévvel korábban felmondott, amelyet az özvegy kész volt esküvel megerősíteni, és kijelentette, hogy semmiképpen nem akar Moyses nevű fiával közös háztartásban élni. A jelentés alapján a városi tanács 1836. április 27-ei határozatát megsemmisítette, és a beidézett * ,7! VaMLSzvkt. Ktjkv. 565/1«? 1 1832.; VaML Szvkt. Ktir. fasc. 163. nr. 121 151
