Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
Boltok, piacok, vásárok és kereskedők Szombathelyen a 19. század első felében - Egy szombathelyi kereskedő és családja felemelkedése a 19. században
keztetni, hogy az általa elkészített éves számadásokban - leszámítva az 1839 áprilisa és az 1840 áprilisa közötti időszakról összeállítottat - a számvevői hivatal csupán néhány, kisebb súlyú kifogást talált.4'4 Vélhetően ennek is szerepe lehetett abban, hogy Horváthot e tisztségben 1839-ben, majd 1842-ben újraválasztották, sőt utóbbi alkalommal, tehát 1842 áprilisában ismét nagyot lépett előre a hivatali hierarchiában, hiszen ekkor belsőtanácsossá is megválasztották,4'5 mely posztot egyébként 1848 májusáig betöltötte.474 475 476 A belsőtanácsosi tisztség már azt jelentette, hogy Horváth József a Szombathely mindennapi életét közvetlenül irányító legszűkebb politikai és hivatali elit tagjai közé lépett, és az a tény, hogy mindeközben ellátta a városi házipénztár kezelőjének feladatait, mindkét funkció - egyébként külön-külön sem kis - jelentőségét még tovább növelte. Horváth ekkorra - tehát az 1840-es évek elejére - már érzékelhetően gyarapodó vagyonát, pontosabban annak az üzletmenetből kivonható részét szívesen fektette további ingatlanvásárlásokba. így 1842. szeptember 10-én Hegyi Józseftől és Hegyi Rozáliától 1090 vft 50 kr-ért, továbbá 8 vft 30 kr ún. felvalláspénzért 6 hold elzálogosított szántóföldet,47' majd alig 5 hét múlva egy, a kezén lévő 2 hold területű földből felesége rokonai által bírt egyharmad részt, azaz 2/3 hold területű szántót 40 vft-ért és 2 vft 30 kr felvalláspénzért vásárolt meg Szombathely határában.478 Ehhez kapcsolódó eseményként megemlítendő, hogy Horváth a két ingatlanvásárlás között, a városi tanács 1842. szeptember 17-én kelt engedélyével a polgári ispotály pénztárából 600 vft-ot vett fel évi 6%-os kamatra,4'9 amelyre feltehetőleg az előbbi ingatlanvásárláshoz volt szüksége. Emellett Horváth továbbra is folytatta a gubaccsal való kereskedést, sőt vélhetően ekkorra már egyre inkább ez képezte a család jövedelmeinek fő forrását. Az 1841. szeptember 3-ai licitáción Salamon József, óperinti zsidóval közösen 106 pft-ért, azaz 265 vft-ért vették bérbe a gubacsszedési jogot a várostól, ám miután Horváth ekkor már a városi házipénztárát kezelte, nyilvánvaló óvatosságból személyesen nem vett részt ugyan a licitálásban, de az annak nyomán készült szerződésen már szerepelt a kézjegye.480 Az 1843. augusztus 22-én lezajlott árverésen pedig már kisebbik fia, az alig 18 esztendős József képviselte őt, és egyike volt annak a hat személynek, akik ekkor 8152 vft 30 kr-ért jutottak hozzá a városi erdőkben termett gubacs leszedésének jogához.481 Amikor pedig a következő esztendei, 1844- augusztus 27-én megtartott licitáción - amelyen Grünwald Sámuel izraelita 1000 pft-ért, azaz 2500 vft-ért szerezte meg a gubacsszedési jogot - végét jelző dobolást követően Grünwald megnevezte bérlőtársait, kijelentette, hogy Rosenberger 474 VaML Szvkt. Ktjkv. 482/1838-1839., 731/1839-1840., 376/1840-1841., 793/1840-1841., 932/1841- 1842. 475 VaML Szvkt. Ktjkv. 9/1839-1840., 5/1842-1843., 16/1842-1843. 476 VaML Szvkt. Ktjkv. 1/1843-1844., 1/1844-1845., 3/1845-1846., 2/1846-1847., 2/1847-1848. 477 VaML Szvkt. Ktjkv. 348/1842-1843. 478 VaML Szvkt. Ktjkv. 541/1842-1843. 479 VaML Szvkt. Ktjkv. 382/1842-1843. 480 VaML Szvkt. Ktjkv. 336/1841-1842.; VaML Szvkt. Ktir. fasc. 173. nr. 273. 481 VaML Szvkt. Ktjkv. 310/1843-1844.; VaML Szvkt. Ktir. fasc. 175. nr. 106. 136
