Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
Boltok, piacok, vásárok és kereskedők Szombathelyen a 19. század első felében - A város piaca, országos és hetivásárai
tetemes kár tétet tetett ...”.363 Ezért annak érdekében, hogy a helybeli kalmárság nagyobb bátorságban helyheztetthessen a boltokra nézve egy józan különös vigyázót ...”364 kértek kirendelni, akinek fizetését a boltosok magukra vállalták. Miután a boltosok nem közölték, hogy mekkora összeget hajlandók fizetni a boltok éjjeli őrének, a tanács elrendelte, hogy a következő tanácsülésre készüljön egy szerződés, amelyet az érintettek aláírnak, és azt követeién visszatérnek az ügyre. Erre azonban csak az 1830. január 30-ai tanácsülésen került sor, amikoris a boltosok benyújtottak egy feljegyzést, amely szerint a boltok éjjeli őrének 79 vft 30 kr-t hajlandók fizetni. Az 1830. február 6-ai tanácsülésen a boltosok javaslatára, néhány hét próbaidőre Köck Józsefet választották ki éjjeli őrnek, és miután személye bevált, előbb a boltosoktól egy szűrt kapott, majd pedig az 1830. február 20-ai tanácsülésen esküt is tett.365 Nem találtunk adatott arra, hogy Köck meddig állt a városház alatti boltbérlők szolgálatában, ám önmagában az a tény, hogy több kereskedő magánszemélyként alkalmazta őt bérleményeik védelmére, több mint figyelemreméltó. Érdekességként mondjuk el, hogy 1837-ben kísérlet történt egy, a városi piac csinosítását biztosító pénzalap létrehozására. Az 1837. március 4-ei tanácsülés meghagyta „... folyó fársáng alkalmával tartatott álorcás táncmulatságra ügyelő társaság a városi piac csinosittása fundusának alapittására 183 ft 28 kr w. w., azaz egyszáz nyolcvan három forintokat és húszon nyolc krajcárokat váltóban, mái napon által adván, László János városi domesticus perceptor urnák, hogy ezen summát számadásbéli perceptiójában venni el ne mulassa ...”.366 367 368 Nincs nyoma annak, hogy a hefolyt pénzt valójában alapként kezelték volna, vélhetően inkább úgy tekintették, hogy az nem más, mint a város lakói által a Piactér szépítésére közadakozásként felajánlott összeg. A piaci boltok és a piaci kápolna lebontása nem szüntette meg a tér zsúfoltságát, hiszen azonnal akadtak jelentkezők, akik az így felszabaduló területen sátrat vertek vagy áruikat kirakták. A város miután a Piactér területe adott és tovább bővíthető nem volt, már 1822-ben, az április 13-ai tanácsülés következő határozatával a Megyetéren működő, ún. kispiac területének megnövelésére kényszerült: „Minekutána a kis piacon a városháza, s nemzetes Szenczi Vince urnák háza felé annyira szűk volna, hogy az árulók közt járni alig lehetne, annak okáért, az hogy megnagyobbéttassék, a mostani föntálló cövekeknek killebb leendő tétele által szükségesnek találtatott, s ezen napokban a cövekek kitétele elvégeztetett.”’67 Az 1841. április 3-ai tanácsülés - megismételve egy korábbi, még 1812-ben hozott határozatát - elrendelte, hogy a szombathelyi országos vásárok idején a szitások Kitzlingstein Ferenc háza előtt foglaljanak helyet, és azt is hozzátették, hogy „... az asztalosoknak pedig a méltóságos püspök úr residentiajánál leendő árulásokra szolgáló helyeknek kimutatása a piaci haszonbérlő Gramarits István külsőtanácsos urra bizattatik azaz az asztalosok elárusító helyét a püspöki palota előtt jelölték ki. 363 VaMLSzvkt. Ktjkv. 604/1829-1830. 364 Uo. 365 VaMLSzvkt. Ktjkv. 744/1829-1830., 767/1829-1830., 794/1829-1830. 366 VaMLSzvkt. Ktjkv. 601/1836-1837. 367 VaMLSzvkt. Ktjkv. 571/1821-1822. 368 VaMLSzvkt. Ktjkv. 870/1840-1841. 105
