Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
Boltok, piacok, vásárok és kereskedők Szombathelyen a 19. század első felében - A város piaca, országos és hetivásárai
vényes helypénz összegénél magasabb tarifát alkalmaz. Ezek után Kitzlingsteint is kihallgatták, aki tagadta a vádat, sőt azt állította, hogy Gramarits vásárbírósága idején azért folyt be több helypénz, mert ő - mármint Gramarits - az előírtnál magasabb összegeket szedett be.”6 Sem Vas vármegye, sem pedig Szombathely város iratai között nem találtunk nyomot arra, hogy az ügyben bármilyen további fejlemény történt volna. A szombathelyi piac működését vizsgálva elmondható, hogy az, korszakunkban két, egymástól alapvetően különböző szakaszra osztható. Az első, 1817-ig terjedő időszakban a Piactéren több, apró bolt működött, amelyek a heti- és országos vásárok idején az árusításhoz amúgyis meglehetősen kicsinek bizonyuló területet még zsúfoltabbá tették. A Piactéren a 19. század elején még több, apró bolt állt, és a város kezdetben - egyértelműen anyagi megfontolásokból - nem zárkózott el attól, hogy az arra vállalkozók ott újakat állítsanak fel. így László Ferenc városi polgár, materialista kérésére az 1800. június 6-ai tanácsülés úgy határozott, hogy elad Lászlónak a Piactéren egy, a saját boltja mellett lévő, 2 öl 4 láb”' széles és 2 öl 3 láb hosszú - azaz egy 5,06x4,74 méter nagyságú - területet 200 ft-ért. A határozat előírta, hogy a kereskedőnek az eladott területre felépítendő boltját cseréppel kell befednie, és mindezért a legközelebbi Szent Mihály napjától kezdve évente 4 ft-ot köteles fizetni. A tanácsülés egyúttal leszögezte, hogy abban az esetben, ha a Piactéren lévő többi boltot is felszámolnák, a kereskedőnek semmiféle követelése nem lehet a város felé.”8 Az 1801. február 28-án megtartott tanácsülés egy a Piactéren, Hujman Ferenc és Lakatos József boltjai között lévő 3 öl 5 láb hosszúságú és 1 öl 2 láb szélességű, vagyis 7,27x2,53 méternyi területet oly feltételekkel adott el az azt már többször kérelmezet Tolnék Jánosnak, hogy a vevő a felépítendő és cseréppel fedett boltért évente 200 ft 5%-os kamatát, azaz 10 ft-ot, és további évi 3 ft árendát volt köteles fizetni a város házipénztárába. A város és Tolnék közötti megállapodás szerint Tolnék a boltot élete végéig használatba kapta, ám halála utána a bolt a városé lesz. Ugyanakkor Tolnék vagy neje halála esetén, ha az életben maradt házastárs ismét férjhez megy vagy megnősül, és a boltot az új házastársnak átengedné, akkor az, 200 ft lefizetése mellett szintúgy haláláig használhatja azt.”6 Az 1814- május 28-ai tanácsülés is akceptálta Tribul József gerencsér azon kérését, hogy a városi piacon álló, deszkából lévő boltja helyére kőből egy újat építhessen. A tanácsülés egyben előírta, hogy amennyiben a Piactéren lévő kis boltokat felszámolnák, akkor egyrészt Tribul köteles a boltot elbontatni, másrészt pedig a bolt által elfoglalt terület a városé lesz. A tanácsülés ugyanakkor egy kéttagú választmányt küldött ki a szóbanforgó terület megvizsgálására.336 * 338 339 340 E választmány az 1814. június 4-ei tanácsülésre nyújtotta be eljárásáról készített jelentését, amelyből kiderült, hogy Tribul József László Ferenc materialista boltja mellett álló fabódéja már annyira rossz állapotban volt, hogy a kiküldöt336 VaMLSzvkt. Ktjkv. 1254/1846-1847., 26/1847-1848., 114/1847-1848., 187/1847-1848.; VaML Szvkt. Ktir. fasc. 179. nr. 17., fasc. 179. nr. 44-, fasc. 179. nr. 154Öl és láb: hosszmértékek. 1 bécsi öl = 6 bécsi láb. 1 bécsi öl = 1,89648 méter, 1 bécsi láb = 0,31608 méter. Bogdán, 1990. 35., 149-150., 177-178., 568., 570. p. 338 VaMLSzvkt. Ktjkv. 1799-1801. 1/1800. 06.04. 339 VaMLSzvkt. Ktjkv. 1799-1801. 2/1801. 02. 28. 340 VaMLSzvkt. Ktjkv. 1813-1814. 285. p. 101
