Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)

Záloghelyek és a történeti irodalom - Az osztrák jog-, gazdaság- és várostörténeti kutatás válaszai

mely szerint 1445-ben III. Frigyes azért indított hadakat a határon lévő várak ellen, mert azok titokban vagy nyíltan magánháborút folytattak a neki elzálogosított Sopron ellen. A szerző a rohonci, a szalónaki (Schlaining), a borostyánkői, a kapuvári, a kőszegi és a szombathelyi várnagyokat és várkapitányokat sorolta fel, akik 1443 és 1444 között a háborúk lezárásakor számos, magánháborús békepaktumot pecsétekek meg.

42 Ernst itt még Otto Brunner fennemlített, „Land und Herrschaft" című munkáját is idézi, mégpedig arra vonatkozóan, hogy a III. Frigyes zálogán lévő Sopron elleni belharcok nem minősíthetők a német jogban „Fehde"-nek nevezett magánháborúknak. Ugyanakkor III. Frigyes a „Fehde"-szabályok szerint kínált békét a harcoló feleknek. A szerző szerint csak akkor nyúlt ismét fegyverhez, amikor értésére adták, hogy ő maga vegyen elégtételt Sopron zaklatásáért, ha akar. És ez be is következett. Habsburg Frigyes ekkor foglalta el Bélát, Borostyánkőt, Dévényt (Theben), (Sopron)Kertest (Baumgarten), Kőszeget, Macskakőt (Katzenstein), Rohoncot és Szalónakot.

43 Ernst szerint azonnal alkalmazta az elzálogosítás módszerét, melynek nyomán stájer és osztrák nemesek jutottak Nyugat-Magyarországon záloghoz. Ilyen értelemben az 1445. évi foglalás már jó néhány váruradalom, város ás mezőváros számára a zálogkorszak kezdetét jelentette. August Ernst tulajdonképpen Otto Brunner megállapításaival egyetértően írta le a Lipót-ág stájer elágazásához tartozó III. Frigyes és VI. Albert fokozatos térnyerését V. László területei felett. Ugyanis Frigyes testvéröccse, VI. Albert herceg 1445-ben Fraknó, Kabold és Lánzsér (Landsee) uradalmainak zálogba jutott. Sőt hamarosan meg is vásárolta azokat,

44 majd Szarvkő még 1440 és 1442 között, Kismarton pedig 1441-ben a Habsburgok kezére került. A szerző tehát meggyőzően mutatta be azt a folyamatot, ahogy a Habsburgok Lipót-ága hol királynéi záloggal, hol földesúrival, hol vásárlás útján, hol pedig a fegyver jogán a nyugat-magyarországi uradalmak birtokába került. Ezzel azonban a szerzés folyamata lezárult, és ezt az állapotot az 1463. évi soproni szerződés szentesítette.

43 A kérdés az volt, hogy meg is tudják-e tartani azokat. Ernst ezt a hosszú, több mint 200 éves folyamatot mutatta be, melynek tárgyalására itt nem vállalkozunk, mert Aull és Brunner erre egyrészt már rámutatott, másrészt pedig a nyugat-magyarországi zálogtérség bemutatásánál Ernst felvetéseire még vissza-visszatérünk. Az osztrák jog-, gazdaság- és várostörténeti kutatás válaszai A szegényes osztrák jogtörténeti irodalomból említésre kívánkoznak Oskar Gruszecki kutatásai, aki Gustav Winter 1886. évi alsó-ausztriai sorozatának mintája, továbbá „Hofkammerarchiv" urbáriumai alapján „Burgenländische Banntaidinge" címmel tette közzé a zálogtérség, illetőleg más, nyugat-magyarországi uradalmak urbáriumának anyagát. Az Házi, 1924. 280. sz. 233-234. p. Szakinak, 1443. mára 13.; 283. sz. 236. p. Borostyánkő, 1443. dec. 18.; 286. sz. 238-239. p. Kapuvár, 1444. márc. 5.; 287. sz. 239-340. p. Léka, 1444. márc. 19.; 288. sz. 240. p. Borostyánkő, 1444. márc. 19.; 296. sz. 247. p. Kőszeg, 1444- aug. 3.; 297. sz. 247-248. p. Szombathely, 1444. aug. 17.; 301. sz. 251-252. p. Szombathely, 1445. febr. L; 307. sz. 257. p. Szombathely, 1445. dec. 27. Ernst, 1963c. 13. p. Wertner, 1889. 74. p. Katona S., 1791. 245-252. p. 25