Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)

Kőszeg és Kismarton jogállásáról - Kismarton jogállása

totta ki a legnagyobb rendi ellenállást.

338 Az igazi probléma az volt, hogy I. Ferdinánd Kőszegnek úgy biztosította a magyarországi oklevelek folytonosságát, hogy engedményeket tett a tartományi gyakorlat kárára. E kérdésre magyarázatot csak Jurisics Miklós kedvezményeivel kaphatunk, ami egyfelől azt jelenti, hogy I. Ferdinánd Kőszeg városának és uradalmának zálogát örökjogon Jurisics Miklósnak és utódainak adta.

339 Másfelől az újdonsült báró az alsó-ausztriai tartománygyűlés „Herrenhaus" kúriájának tagja adómentességet is kapott. Kőszeg pedig 20 éves vám- és harmincadmentességben részesült az örökös tartományok területén. Mindkét rendelkezés sértette a tartomány rendi érdekeit. Mindkettővel szemben megtalálták az eszközöket, ám egyedül Jurisics Miklóssal fordult elő valamennyi zálogbirtokos közül, hogy - miként Mályusz Elemér mondta Garaira - szuverén módon viselkedjen.

360 1537 októberében ugyanis ugyanazon a jogon erősítette meg Kőszegnek a királyoktól kapott kiváltságait, mint Garai 1407-ben.

361 Az olyan uralkodói gesztus, miszerint I. Ferdinánd Kőszegnek vörös viaszpecsét-használatot engedélyezett, szimbolikus volt,

362 hiszen jogállásában privilegizált földesúri mezőváros maradt. Megörökölt, régi kiváltságait olyan keretek között használhatta, amelyeket a város új földesurai 1537 és 1572 között megengedtek. Kismarton jogállása Van olyan szakmai álláspont, amely szerint a királyi városok és a földesúri városok között az a különbség, hogy előbbiek jogállásukat az uralkodó várossá emelő akaratának vagy városi magánjog-adományozásnak köszönhették. Utóbbiak viszont csak privilegizált voltuknak, azaz annak, hogy „öffentliche oder private Hand",

i6i vagyis uralkodói vagy magánföldesúri akarat olyan kiváltságokat adományozott nekik. Ezek voltaképpen terjedelmükben és tartalmukban különböztek. Ez az elkülönítés ugyan leegyszerűsítés, de Kőszeg és Kismarton esetében mégis érvényes a megállapítás. Kismarton nem részesült városjog-adományozásban. Birtoka 1296-ban a Gutkeled nemzetségé volt, majd 1300ban sor került a családon belüli osztozkodásra. A birtok a család kihalása után azonban visszaszállt a koronára. 1340-ben még a közeli Szarvkő lett a szórt királyi birtokok központja. 1364-ben a szarvkői uradalom a Kanizsaiak kezébe került, Kismarton pedig 1371ben vásártartási jogot kapott I. Nagy Lajostól. 1390 körül vált ki ebből a kismartoni ura358 VaML KFL Tk. Lvt. Horváth F. 1984. 578 53. •P54 sz. I. Ferdinánd oklevelei. Bécs , 1533. máj. 7. Horváth -Kiss, 1963. 72. p.; 359 VaML KFL Tk. Lvt. F.-Kiss, 1963. 73. p 59. sz. „ urisics Miklós oklevele Kőszeg városának. Kőszeg, 1537 okt 26.; Horváth 360 Mályusz, 1984- 153. p. „A Garaiak ... a régi szabadságokat vúntha szuverének volnának". •s saját hatalmukból eredőnek tüntették fel ..., 361 VaML KFL Tk. Lvt. Kiss, 1963. 72. p. 59 sz. Jurisics Miklós oklevele Kősze gnek. Kőszeg, 1537 okt. 26.; Horváth F. 362 363 VaML KFL Tk. Lvt. Kiss, 1963. 72. p. Pricklet, H., 1996.26 51 •Psz. I. Ferdinánd oklevele Kőszegnek. Innsbruck 1532. nov. 9. Hováth F. 85