Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)
Uradalom és város konfliktusa - A kismartoni és kőszegi tanulságok
Ez vezetett ahhoz, hogy a kormányszéki és kamarai felülvizsgálatok sem a kismartoni, sem a kőszegi uradalomban nem voltak reformjellegűek. Inkább a status quot őrizték, és az uradalmak jogosítványait bővítették, semmint a helységek privilégiumait. Ezt igazolja a döntések kompromisszumos jellege. Minthogy Kismarton esetében a zálogbirtokos működésének minősítése is tárgya volt a vizsgálatnak, ott közvetlenebb tanulságot is le kellett vonni a kormányszéknek. A kismartoni bíróválasztást ugyanis közvetlenül főhercegi vagy kormányszéki ellenőrzés alá helyezték, míg Kőszegen az uradalom fenntarthatta magának a bemutatás jogát. Amíg a palloslevél kiadását Kismartonban nem korlátozták be, addig Kőszegen az uradalom zálogbirtokosa hozzájárulásához kötötték. Az uradalomban gyakorolt pallosjog, a „Landrecht" vagy „Landgericht" nem került a város jogosítványai közé. Kőszegen annak ellenére igen, hogy az uradalom ez ellen kifogást emelt. Ennek az az oka, hogy Kismarton aló. század második felében sem rendezte határait az uradalommal. Tisztázatlan maradt a városbíró, valamint a zálogbirtokos bírói hatalmának területi illetékessége azért, mert a határok összemosódtak. A büntetőeljárás viszont nem lett az uradalom hatásköre Kismartonban, sőt a gonosztevők elfogását, őrizetbevételét a Hofmeisternek vagy a Marschallnak kellett jelenteni. Az Alsó-Ausztriai Kormányszék főméltóságai és főtisztségviselői közé tartozott az udvarnagy, a tartományi udvarmester, a kancellár továbbá meghatározott számú helytartó és tanácsos. 311 A két főméltóság közül valamelyik - egyfajta vegyes küldöttrendszer alkalmazásával - két megbízottat jelölt ki a kihallgatásra a város két képviselője mellé. Ha nem volt egyezség a döntésben, úgy az uralkodó elnököt deputált erre a feladatra. Ez a magyarázata annak, hogy minden fellebbezési eljárás nélkül került sor az ítélethozatalra. 312 Ez azt jelenti, hogy eljárásjogi szempontból Kismarton közvetlen kamarai ellenőrzés alá került.Kőszegen viszont az uradalom területén elfogott gonosztevőket 3 napon belül át kellett adni a városnak. 313 Itt ugyanis ekkor még a kihallgatást is a város foganatosította. Az uradalom pallosjoggal felruházott bíróságot akart, méghozzá oly módon, hogy ez a városra is érvényes legyen. Kőszegen tehát szó sem esett olyan, közvetlen kormányszéki eljárásról, mint Kismartonban. Az uradalom ezért tarthatta fenn igényét az elsőfokú fellebbezésre a városban hozott ítéletek után. Ennek az volt az oka, hogy a fellebbezés intézményét nem iktatták ki a kormányszék által kiküldött elnök bevonásával. Azaz a kőszegi modell szervezetileg tagoltabb lett, hiszen nem az uradalom volt a legfelső fok, ahová apellálni lehetett. Ugyanakkor nem mosódtak össze a szerepek. Igaz, II. Miksa 1566. évi rendelete még Kismartonra vonatkozóan is a kőszegi mintát sürgette, ott azonban Weispriachtól megvonták a bizalmat. Nem véletlenül tették hozzá, hogy az uradalom mindenkori urától szigorú pártatlanságot követeltek: „Dem jeweiligen Herrschaftsinhaber wird hierbei strenge Unparteilichkeit aufgetragen"? 1 * A kormányszék Kismartonban tehát 1569-ben rövidre zárva az ügyet olyan megoldáshoz 11 Hellbling, 1956. 145. p. 12 Homma, 1963.330. p. 13 VaML KFL KVT Ace. Misc. Kőszeg, 1570. Jan. 3. 14 Homma, 1963. 330. p. 75
