Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)
Uradalom és város konfliktusa - A kismartoni és kőszegi tanulságok
Dauchner és a kisebbséget alkotó, de felülreprezentált németség ezért nem bánta, hogy az uradalom 1571-ben élni akart a papjelölés jogával. Azaz régi, önkormányzati jogot engedett át az uradalomnak, amennyiben német papot jelöl a város élére. Ezt nevezte a jegyző elegendő biztosítéknak a kegyúri jog átengedéséért. Majd hozzátette, hogy amíg a városban a törvényszék német kézben van, addig német tanító és német lelkész felvételét kell megengedni. i0 ' így a belső egyensúlyi zavarokat kihasználva a német fél a maga partikuláris érdekeit összekapcsolta az uradalmi igényekkel. Pedig tudatában volt annak, hogy a kegyúri jog része a városi autonómiának. 308 Az Alsó-Ausztriai Kormányszék és Kamara így közvetítő szerepet osztott az uradalomra, mellyel felügyeleti jogot adott az osztrák zálogbirtokosnak és kapitánynak a városi törvényszék felett, a ház- és telekingatlan változásainak ellenőrzésében, a bíróválasztásban és a kegyúri jog gyakorlásában. Ellenőrzése alatt tarthatta a rendes és rendkívüli adókat, valamint az egyéb jövedelmek elszámolását. Kismarton esetében azért került sor korábban az ellenreformációra, mert ott a kegyúri jogot a 16. század második felében felállított „Klosterrat"-on keresztül az udvar a 16-17. század fordulójára ellenőrzése alá vonta. 309 Volt azonban ennek a konfliktusnak egy igen fontos hozadéka. Nevezetesen az, hogy éppen ebben a vitában kristályosodott ki az új, kőszegi, kétkamarás önkormányzati rendszer. Ebben az összecsapásban teremtették meg a városi adminisztráció alapjait is: szóbeli perek jegyzőkönyve, telekkönyv felállítása, adójegyzékek készítése révén stb. Szükség is volt rá, mivel neuhofi Jurisics 1572-ben bekövetkezett halála után a város közvetlen kamarai kezelésbe került. Ezzel igazolnia kellett, hogy képes az önállóságra, arra, hogy közvetítő nélkül teljesítse a vele szemben támasztott kormányzati igényeket. A kismartoni és kőszegi tanulságok Az alsó-ausztriai kormányhatóságok felfogása szerint mind Kismarton, mind Kőszeg az uradalom része volt. Emlékeznünk kell arra, hogy a zálogtérségen belül a városok általában nem kaptak külön bátorítást arra, hogy önállósuljanak. Ez összefügg azzal a fejleménnyel, amelyben Bécs elvesztette autonómiáját, a városok pedig elveszették kúriájukat a tartományi gyűlésben. Ügy is mondhatnánk, hogy ez a fejedelmi abszolutizmus politikai következménye volt, amely majd a 16. és a 17. század fordulóján még élesebb formát öltött. Az augsburgi vallásbéke inkább megerősítette ezt a tendenciát. Az 1564-ben történt ország- és hatalommegosztás pedig nem vezetett olyan belső konfliktusokhoz, mint a késő középkor Habsburgjainál. Az Alsó-Ausztriai Kormányszék és Kamara ennek megfelelően II. Miksa közvetlen utasításait követte. Ezek pedig mértéktartók voltak, hiszen bennük sem a reformáció, sem a katolikus érdekek egyoldalú védelmét vagy offenzíváját nem lehetett felfedezni. 310 Ráadásul az 1568. évi drinápolyi béke is a kompromisszumok szükséges voltát erősítette mind a nagypolitikában, mind pedig a tartományiban. '' VaML KFL Tk. Lvt. Póts. 11/3. Bécs, 1571. jún. 1. Accorda. s Csizmadia, 1937.10. p. g Bariska, 2000c; Petrin, 1999. 0 Zöllner, 1998. 150-153., 178-181. p. 74
