Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)
Habsburg-kormányzati szervek a zálogterületeken
geführt werden". 23b Éppen ellenkezőleg: a tárnoki szék szerepe korlátozott volt, viszont azt, nevezetesen a fellebbviteli jogkörét a magyar alkotmány- és városfejlődés külön útjának köszönheti. Az alsó-ausztriai zálogtérség két privilegizált városa csak a tartományi fejedelmi megbízólevél („Bann- und Achtbrief") birtokában gyakorolhatta pallosjogát. Ebben pedig az osztrák, valamint a cseh és a morva városokhoz hasonlítottak, ahol királybírák, a morváknál pedig tartományi fejedelmi bírák kinevezésére került sor. 23 ' A nyugat-magyarországi zálogtérség városaiban legalább a bíróválasztás joga fennmaradt. Ez viszont a magyarországi rendi tényezők erejének volt köszönhető, szemben az osztrák, a cseh és a morva fejlődéssel. A városbírák kormányzati kontrollja a zálogtérségben tehát nem közvetlen, hanem közvetett volt. Mint látni fogjuk, ennek olyan eszközei is voltak, mint a tételes császári jog érvényesítése. Az alsó-ausztriai kormányszék, illetőleg a kamara rendelkezett egy fontos eszközzel, amellyel gyakran élni kellett. Ez a bizottsági („Kommissionen") rendszer volt, amelyről fentebb már említést tettünk. Ebben elsősorban a kamarai bizottságra hívtuk fel a figyelmet, de ezzel az intézménnyel a kormányszék is élt. Ez olyan jogi, pénzügyi viták, tényfeltárások, egyeztetések fóruma volt, amelyeknek a döntés-előkészítés vagy éppen rossz, megalapozatlan döntések korrigálása, továbbá a zálog visszaváltásának előkészítése, a szerződések felülvizsgálata, a határ- és illetékességi viták rendezése, az építkezési és az erődítési ügyek elszámolások stb. volt a feladata. A bizottsági rendszer a zálogstátusz fennállásának egész ideje alatt működött. A kormányzati felügyeletben mindig csak akkor és olyan mértékben történt változás, amikor és amennyiben az az osztrák központi és tartományi kormányhatóságokat is érintette. Ilyen volt az Udvari Haditanács 1556-ban történt létrehozása, vagy az 1564-ben lezajlott osztozkodás I. Ferdinánd országán. Ennek nyomán kapcsolták össze a központi kormányzásban az „Österreich unter der Enns", valamint az „Osterreich ob der Enns" tartományok kormányzását a magyar és a cseh ügyekkel. 23S A tartományi kormányhatóságok egymással mellérendeltségben működtek. Bizonyos ügyekben közös rendeleteket adtak ki uralkodó nevében, így például foglalási eljárásokban. Az úgynevezett tartományún közbülső hatóságok („landesfürstliche Mittelbehörden") irányítása - lévén, hogy az udvar Prágába költözött - a főhercegek kezébe került, így módosult azok politikája is. Az ellentétek ugyanis meglehetősen gyakoriak lettek a prágai központi hatóságokkal. Ekkor lett Kismarton és Fraknó uradalma is főhercegi apanázsbirtok. Károlyt az 1570-es években kormányzó főherceggé nevezték ki, ezért jó néhány évig ő közvetített a tartományi konnányszervek és az alárendeltek között. 239 1578-tól Ernő főherceg irányította az említett kormányhatóságokat, így újabb fordulatot élt meg a konnányzati politika. Ezzel a továbbiakban is számolni kellett, ám arról szó sem lehetett, hogy II. Rudolf minden kezdeményezést átengedett volna. Sőt, éppen a konfliktusok utalnak arra, hogy a főhercegi kormányzás nem tudta magát önállósítani. ""' Prickler.H., 1998. 45. p. 237 Hellbling, 1956. 259-261. p. 23lS Lechner, 1970b. 164. p. 2,0 VaML KFL KVT Act. Misc. Kőszeg, 1570/a. h. n. n. 62
