Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)

Habsburg-kormányzati szervek a zálogterületeken

Jelen vizsgálat elsősorban azonban azokra a tartományi kormányszervekre koncentrál, amelyeket a források „Niederösterrechische Regierung und Cammer",

231 azaz Alsó-Ausztriai Kormányszék és Kamara névvel jelölnek. Természetesen önállóan is előfordulnak, így a kormányszék gyakran a Miksa-korabeli elnevezésével szerepel még „Regiment der N[ieder] Österreichischen} Lande", a kamara pedig ,,N[ieder] Ö[sterreichische] Cammer"

232 néven. A harmincadbevételek kezelését is az Alsó-Ausztriai Kamara kapta, hiszen regáléjövedelemró'l volt szó.

233 I. Ferdinánd a mégoly erős rendi ellenállás ellenére is e két tartományi kormányhatósági szervtípust meghagyta Alsó-Ausztriában. Meg kell jegyezni, hogy e tartományi szintű szervek egységes és kollegiális szervezetek voltak, olyanok azonban, amelyek már magukban hordozták az igazgatás és az igazságszolgáltatás tartományi szintű szétválasztását is. Kétfelé tagolódó egyik tanácsuk, a szenátus kormányzati ügyekkel - beleértve a hadügyeket is 1556-ig -, foglalkozott, a másik viszont az igazságszolgáltatással. Ez utóbbi nemcsak a zálogtérség városai, de záloguradalmai felett is fellebbviteli jogot gyakorolt, ha a zálogváros és az uradalomban pallosjoggal („Landrecht") is rendelkezett. Ez lett a 16. században a városok függetlenségének próbaköve. Valójában az igazságszolgáltatás önállóságán keresztül vezetett az út az uradalomtól való függetlenség felé. Ezen a megmérettetésen mind Kismarton, mind pedig Kó'szeg átesett aló. század második felében. Jogilag ez teremtette meg annak az alapját, hogy a visszacsatolás után mindkét város szabad királyi városi rangra emelkedhetett. A tartományi kormányszék és kamara tehát kormányzati-igazgatási, igazságszolgáltatási és pénzügyi felügyeletet is végzett. Ilyen összetett hatáskörrel nem rendelkeztek a magyarországi kormányzati-igazgatási szervek. Nyomatékosan hangsúlyozni kell tehát, hogy a reformok nyomán felállított kormányszervek (kormányszékek) tehát jellegükben, jogkörükben, felépítésükben jelentősen eltértek a magyarországi, illetékes központi szervekétől. Elég itt csupán ismételten arra utalni, hogy a Magyar Kancellária és a Magyar Kamara nem rendelkezett felügyeleti jogkörrel a privilegizált magyar városok igazságszolgáltatása felett,

234 mivel erre a tárnoki szék volt hivatott.

233 Fordítva is igaz, a tárnoki széknek nem volt igazgatási és pénzügyi befolyása e városokra, ahogy azt Harald Prickler vélte, amikor azt írja: „Alle Angelegenheiten der Stadtverwaltung (Richterwahl, Bestellung von Stadtschreibern, Stadtpfarrem u[nterjafnderen], die Gemeindevermögensverwaltung, Steuerangelegenheiten, Militärverpflichtungen) mußten im Einverhemen und mit Zustimmung des Tavernicalamtes 11 VaML KFL KVT Act. Mise. Bécs, 1594. aug. 26. 12 VaML KFL KVT Hivatali utasítások. Formulabücher. 1. es., 1560-1588. 53. p.; HHStA HKA Hoffinanz - Ungarn. 36. Fase. 35-40. fol. Bécs, 1578. nov. Megjegyezzük, hogy a kormányszék kifejezést átvettük Suhajda Lajostól, a kőszegi levéltár feudális kori anyaga rendezőjétől. A kifejezés archaikus hangzása, továbbá az, hogy ez tartományi és nem központi kormányszervre vonatkozik, igen szerencséssé teszi ezt a fordítást. 13 Pálffy, 2000a. 73. p. 14 Ember, 1946. 145-146. p. 15 Veres, 1968. 14-16. p. 61