Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)
A nyugat-magyarországi Habsburg-záloghelyek - A zálogbirtokok és zálogbirtokosok - Kismartoni (Eisenstadt) uradalom
Miksa főherceg udvarmestere kapta, aki később birodalmi bárói rangra is emelkedett. 121 1586-ban sógornője Magdalena és felesége, Maria von Stotzing nevében Christoph Colonna von Vels jutott az uradalom birtokába. 122 Az 1600-ban elhunyt Ruprecht von Stotzingot fia, Georg Leonard von Stotzing, Miksa főherceg kamarása követte a birtokban, majd az özvegy felügyelete mellett a két fiú, Johann Adolf és Johann Rudolf von Stotzing következett. Az előbbi 1631-ben, utóbbi 1639-ben lett nagykorú, és akkor kapták meg a császári adománylevelet. 1643-tól viszont már csak Johann Rudolf von Stotzing vitte mindkét uradalom ügyeit. 123 Az uradalom az 1647. évi 71. te. alapján Kismarton, Kőszeg és Borostyánkő társaságában került vissza a Magyar Koronához, amelyet még ebben az évben Nádasdy Ferenc gróf foglalt el. Egy 1651-ben, a vasvári káptalan előtt kötött egyezség szerint Nádasdy Ferencnek 140.000 aranyforinttal kellet kárpótolnia a Stotzing családot az elfoglalt szarvkői és seibersdorfi uradalomért. 124 Kismartoni (Eisenstadt) uradalom A Kanizsai család korábbi birtokát képező Kismarton 1445 és 1453 közötti sorsáról előbb már volt szó. Neve az 1463. évi soproni békeszerződésben a Habsburg-zálogon hagyott uradalmak és városok között szerepelt. A soproni békeszerződés évében Kismartont Johann Siebenhirter, III. Frigyes étekfogó mestere, 1460 óta Kismarton kapitánya kapta zálogba a császártól. 1469-ben Siebenhirter az 1 évvel korábban alapított Szent György-lovagrend nagymestere lett. 12;) Ezt követték Mátyás ausztriai háborúi. 126 Vita tárgya, hogy a Szent György-lovagrend is a kismartoni uradalom birtokába jutott-e vagy csupán a nagymestere. Az biztos, hogy 1488-ban Mátyás király elvette mind Kismarton, mind Fraknó uradalmát a rendtől, és az Alsó-Ausztriában fekvő Trautmannsdorf és Wartenstein uradalmaival kárpótolta őket. 12 ' Ez döntés a rendre és nem Siebenhirterre vonatkozott. Egy, a vasvári káptalan által kiállított oklevél szerint 1486-ban Mátyás király Kismartont Ulrich I. von Grafenecket birtokába helyezte. Az azonban, hogy a Szent György-lovagrendnek 1488-ban cserét ajánlottak, azt sejteti, hogy Grafeneck mégsem tudta átvenni a kismartoni birtokot, mely annak idején gyakori esemény volt. 128 A csere után ráadásul Corvin Jánosé lett Kismarton, Mátyás halála után pedig Beatrix királyné adta az uradalmat a szepesi grófnak, Szapolyai Istvánnak, Mátyás alsó-ausztriai helytartójának. 129 Kismarton természetesen a pozsonyi szerződés szövegébe is bekerült. 1492-től Kismarton a stájer Prüschenk testvéreké, Siegmundé és Heinriche lett, akik egyébként 121 Ernst, 1963a. 82. p. 122 Mohi, 1903. 715. p. 123 Mohi, 1903. 721. p. 124 Prickler, H., 1972. 68. p. 125 Ernst, 1963b. 110. p. 126 Rázsó, 1984. 127 Prickler, H, 1998. 21. p. 12S Haller-Reiffenstein, 1992. 145. p. 129 Ernst, 1963b. 112. p.; Sólymost, 1984- 316. p. 39
