Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)

Záloghelyek és a történeti irodalom - Otto Brunner 15-17. századi Közép-Európa-elemzése

értette. Nemcsak fejlődésében, hanem összefüggéseiben is vizsgálta a nyugat-magyarországi - szóhasználata szerint mindvégig burgenlandinak nevezett - térséget. Ahol egyébként az elzálogosított uradalmak is találhatók. Ehhez képest nevezte a Habsburgok burgundiai és spanyol érdekeltségeit a nyugati politika részének. Szűkebb értelemben is használta a kifejezést. Példának okáért III. Frigyes mozgástere jobbára az örökös tartományok keleti felére korlátozódott, míg fia I. Miksa nyugatra, azaz Tirolra, továbbá a délnémet városokra is kiterjesztette azt. III. Frigyest az egyszerűség kedvéért mindvégig így fogjuk nevezni. Csak ott hívjuk Habsburg Frigyesnek, ahol ez indokolt. Brunner nem hagyott kétséget afelől, hogy III. Frigyes mindenekelőtt keleti törekvései területi nyereséghez juttatta a Habsburgok Lipót-ágának stájer leágazását, míg Miksa a megszerzett területek kormányzati reformját sürgette. Persze a fejedelmi abszolutizmus jegyében végrehajtandó kormányzati reformra már csak I. Ferdinándnak lesz módja, de ezt - szemben például az örökös tartományokkal - Magyarországon nem tudta érvényesítem. Természetesen Brunner számára sem a 15. századdal kezdődött a Habsburgok délkeleti politikájának története, ennek előzményét is részletesen bemutatta. Ezt a korszakot legutóbb Barta János foglalta össze.

24 Brunner nem hallgatott el semmit, és nem járta az Aull-féle utat. A térség történetének inkább a bonyolultságát emelte ki. Miért fontos ez a tanulmány? Azt hisszük, jobb, ha a nyugat-magyarországi zálogbirtokok sorsára vonatkozóan közelítjük meg a szerző mondanivalóját. Annak ellenére, hogy csak közép-európai és európai távlatokból hajlandó az említett kistérséggel foglakozni. A szerző elemzésének igen fontos megállapítása, hogy Habsburg II. Albert halála után a Habsburgok Lipót-ága került a helyére. Ez annyiban léptékváltás, hogy a Lipót-féle és III. Frigyes stájer ága hangsúlyosan területszerző volt. V. László kiskorúsága idején először gyámsági kormányzás révén jutott Felső- és Alsó-Ausztriához, majd László király és VI. Albert halálát követően végleg meg is szerezte azt. így a 15. században különböző jogcímen - zálog, vásárlás, foglalás - megszerzett nyugat-magyarországi birtokok közvetlen szomszédságába és kezelésébe jutott. A Lipót-ág stájer elágazásának ausztriai és a nyugat-magyarországi területszerzései között okozati összefüggések voltak. Ez utóbbiak pedig III. Frigyes keleti politikája támaszpontjai lettek. Frigyes ebben a térségben találta meg 1459-ben a magyarországi királyválasztó nemességét is. A másik szempont, amelyre valóban érdemes odafigyelni, az a Frigyesnek szolgálatot teljesítő stájer, osztrák, sváb, cseh zsoldosvezérek - így Baumkircher, Grafenegg (Grafeneck), Weispriach, Pottendorf - megjelenése volt. Frigyes ugyanis gyakran a burgenlandi, azaz a nyugat-magyarországi zálogjövedelmekkel elégítette ki őket. A zsoldosszolgálat jellege azonban azt is megengedte, hogy akár ellenfeleihez is elszegődjenek. Sőt a magánköveteléseknek a német jogban ismert „Fehderecht", vagyis a fegyveres érvényesítési joga ettől függetlenül is szembeállíthatta őket urukkal. Brunner külön utalt arra, hogy a fent leírt folyamatban a határ két oldalán birtokos (zálogbirtokos) nemesség között egyre erősebbek lettek a kapcsolatok. 24 Barta, 2000. 45-54. p. 19