Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)
A visszacsatolás és annak ára - A visszacsatolás és a magyar országgyűlés
arról sem a hegymester, sem a bíró vagy a tanács nem szerzett tudomást. Ezért előírták, hogy bármilyen ingatlan eladása vagy cseréje csak a városi jegyző' eló'tt megkötött szerződéssel történhet. Kismartonban 1601-ben még egy statútum jött létre, amely a hivatalokat és tisztségeket szabályozta. 5 ' 7 Ugyancsak ebben az évben adták ki az „Ordnung, wie es mit Wachtmeister unndt den Nachtwächtern, Thorstehern, auch andern Officiern zur Eysenstatt alhie, nun khünfftig soll gehalten werden'" 18 címet viselő rendtartást is. Ezek nem különböztek alapvetően a hasonló helyzetben lévő városok hivatali utasításaitól. Különbözőségük abban áll, hogy jó gyakorlati érzékkel a hivatalt és tiszti feladatokat tudatosan elválasztották a köznek szóló statútumtól. Meglátásunk szerint ez a kismartoni modell ebből a szempontból a hivatali szakszerűség jegyében készült. Az a tény, hogy a város elitjében megjelent néhány olyan személy, akik az apanázsuradalom adminisztrációjából kerültek át a városéba, jó hatással volt a szakszerűségre, mert ezzel a kormányzati szakszerűség megjelent az önkormányzat és az igazgatás szintjén. A VISSZACSATOLÁS ÉS ANNAK ÁRA A visszacsatolás és a magyar országgyűlés Az anyaországhoz - vagy ahogy akkor mondták - a Magyar Koronához történő visszacsatolás hosszú folyamat eredménye volt. Rohonc és uradalma 1502-ben történt kiválása után, a 17. század első felére zálogon maradt Szarvkő uradalma, Kismarton uradalma és városa, Fraknó és Kabold uradalma, Borostyánkő uradalma, valamint Kőszeg uradalma és városa. A magyar rendek hosszú, évszázados vitát folytattak az udvarral a zálogbirtokok visszaváltása érdekében. A visszacsatolás ugyanis az eredeti szerződés értelmében magába foglalta a visszaváltást is, amely a zálogösszeg megfizetésével járt. Ez az esetek többségében azt jelentette, hogy azért a zálogösszegért, amelyért a zálogbirtokos családok magukhoz váltották az uradalmakat, örökbirtokként meg is tarthatták. A végső megváltási összeg azonban ennél magasabb volt. A visszacsatolás közjogi, a megváltás magánjogi aktusa azonban szétvált egymástól. A városok, így Kismarton és Kőszeg esetében a rendi státusz megváltásával járt. A különböző törvényhelyeken „Ausztriának elzálogosított", „Ausztriához foglalt" „uradalmak" vagy „fekvőjószágok" kifejezések találhatók. 3 ' 9 E zálogbirtokoknak az ügyében 1548 és 1647 között számos esetben - így 1548-ban, 1552-ben, 1556-ban, 1563ban, 1567-ben, 1574-ben, 1588-ban, 1608-ban, 1609-ben, 1622-ben, 1625-ben, 1630ban, 1635-ben, 1638-ban és 1647-ben - fordultak a mindenkori uralkodóhoz, hogy azok 7 Homma, 1963. 335. p; Kolosvári - Óvári, 1904. 82-84. p. 8 Homma, 1963. 335-336. p.; Kolosvári - Óvári, 1904. 87-89. p. 9 II. Ferdinánd 1625. évi decretuma. 37. te. MT, 1608-1657. 258-259. p.; II. Ferdinánd 1635. évi decretuma. 60. te. MT, 1608-1657. 336-337. p.; III. Ferdinánd 1647. évi deeretuma. 71. te. MT, 1608-1657. 470-471. p. 135
