Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)

Az önkormányzatiság Kismartonban és Kőszegen - Az önkormányzati statútumalkotás mint városkormányzati hatáskör

szerint idézte a tűzvédelem személyes felelősségét, méghozzá császári mandátumra hivatkozva. Lehetséges, hogy az 1575-ben felállított polgárőrség működési zavarai nemcsak a tisztázatlan hatáskörökre vezethetők vissza, hanem arra is, hogy a fegyvertartás csak a polgárok kötelessége volt. A polgárjoggal nem rendelkező városlakókra ez nem vonatkozott, ám a polgárőrség szervezetébe őket is besorolták. A polgárvagyon felette való szabad rendelkezés joga a legfontosabb jogok közé tartozott. Láttuk, hogy ez a telekkönyvi joghatóság uradalmi elvitatásával milyen jogbizonytalansághoz vezetett. A város tehát alapjogként kezelte a vagyon feletti szabad rendelkezést. Mint a „Burgfried" a város joghatósága területén, a választott testületekkel a legfőbb városi jogokat a városbíró gyakorolta és a statútum jó kereteket biztosított a beés kiköltözés, valamint az ingatlanforgalom ellenőrzésére (2., 16., 18., 19.) is. Az bizonyos, hogy a Kőszegen 1574-ben megszületett piacrendelet az egyik legrégibb fennmaradt szabályozásunk a maga nemében. Mégis az 1615-ben kiadott statútum az első volt a városban, amelyben a belső piacvédelem a szabályozáson belül érvényre juthatott, függetlenül attól, hogy a borbehozatal, a hiteles mértékhasználat, vagy éppen a gabona és élelemfelvásárlás volt a szabályozás tárgya (5., 6., 19., 25.). Az tény viszont, hog)' a Bécsből illetőleg máshonnan érkező kereskedők járulék- és bejelentési kötelezettségének ügyével is foglalkozik a statútum, két dologra is utal. Egyrészt a kereskedelmi kapcsolatok irányára, másrészt pedig arra, hogy az idegen kereskedő és áruja a helyi piaci szabályozás tárgya lett. E mögött az húzódott meg, hogy a városnak elég ereje volt ahhoz, hogy érvényesítse a piaci kényszert, nevezetesen, hogy a taxát, adót és más járadékot az arra rendelt személyeknek haladéktalanul fizessék meg. A statútumról sok mindent el lehet még mondani, azt azonban nem, hogy eltúlozta volna végrehajtásért felelős tisztek felsorolását. Néhány hivatkozás mégis nyilvánvalóvá teszi, hogy enélkül nem létezett hatékony szabályozás. A hivatalhoz kötött hivatkozások között érthetően a városbírói jogkör és felelősség szerepel a legtöbb artikulusban (2., 3., 16., 18.). A harmadik szakaszt azért kell kiemelni, mert ez tette egyértelművé, hogy mindennek az alapja a városbíróval szembeni engedelmesség volt. Az engedetlenségre nem szerepel semmilyen büntetési tétel, de a szankciót a belsőtanácsra bízta. Emlékezhetünk, hogy nem sokkal korábban, 1611-ben zajlott le a városbíró és a városkapitány közötti hatásköri vita, sőt az egyik, fent idézett, hiteles adatunk szerint ez a statútum 1611. évi felújítása. A városbírói hivatal hitelének és tekintélyének megerősítése valóban megért egy artikulusnyi kitérőt. Már csak azért is, mert sok ellenkező példát élhetett át a városbíró. Maga a belsőtanács is szembesülhetett azzal a tényleges veszéllyel, hogy a legfőbb tisztségviselő működési kudarca egyben a testületé is. Érdemes közelebbről megvizsgálni az 1601-ben keletkezett kismartoni szabályzatokat. Csak sajnálhatjuk, hogy nem ismerjük az 1601-ben hivatalban lévő jegyző nevét, hiszen ugyanolyan fontos szerepet töltött be a városvezetés szakszerűségének biztosításában, mint a kőszegi jegyzők. Annyit tudunk, hogy a jegyzők 1613-ig lutheri protestáns felekezetűek voltak, ezt követően katolikusok. Jogi vagy filozófiai fakultást végeztek, magisteri vagy lecentiatusi fokozattal rendelkeztek. Tegyük hozzá a doktori fokozatot is, miként az Kőszegen is bizonyítható. Ezek közé tartozott Kismartonban Sig132