Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)
Az önkormányzatiság Kismartonban és Kőszegen - Az önkormányzati szerkezet
szét. Mindezek alapján nem meglepő, hogy ugyanez tapasztalható a két kőszegi külváros, a Németváros és a Magyarváros által küldött tanácsnokok etnikai elkülönülésében is. Egyelőre az 1574 és 1610 közötti időszakból állnak rendelkezésre olyan adatok, amelyek a teljes testület etnikai elkülönültségét mutatják. Fontos tudni, hogy a 12 tagból álló belsőtanács 3+ 3 +3-as szerkezetű volt, azaz három tanácsnok a belvárost, három a német, három pedig a magyar külvárost képviselte. Kiderült, hogy 1574 és 1610 között a belvárosi belsőtanácsnokok 44,5%-a volt magyar és 55,5%-a német. A két külváros rendszeresen delegált tagokat a belsőtanácsba, vagyis a belsőtanácsi tagság nem fedte le eleinte a bentlakást, azaz a falak által védett ingatlan tulajdonát. A választásban (delegálásban) a német külváros következetesen német, a magyar pedig ugyanilyen következetesen magyar képviselőket küldött a belsőtanácsba. Ez nem azt jelentette, hogy a két külvárost csak német vagy magyar náció lakta, sokkal inkább arról volt szó, hogy a választásban érvényesült az etnikai elv. A belsőtanács összetételét mégis egyfajta vagyoni szempont határozta meg. Tudunk nem is egy olyan esetet, ahol 32 aranyforint büntetés mellett kötelezték a külvárosban lakó, új belsőtanácsnokot, hogy költözzön a városfalakon belülre. 314 Ez kétségtelenül kényszerintézkedés volt. A hátterében az állt, hogy a belvárosi házingatlan birtoklását szabták feltételül a belsőtanácsnoki tagság megtartásához. Nem a választhatóság feltétele volt, hanem a tagsági viszony megtartásáé és az újraválaszthatóságé, hogy valaki belvárosi ingatlannal rendelkezzen. A kőszegi polgárjog elérése - jelezve, hogy a város iparosai már nagyobb befolyással voltak a polgárrá válás folyamatára - a 16. század második felében már a céhtagsághoz volt kötve. 3 ' 3 A felvételi illeték, a fegyverilleték, az erkölcsi bizonyítvány, a tanonclevél mellett a céhtagnak kezességet kellett vállalni, mely ekkor igen magas összeget, 32 rajnai aranyforintot tett ki. Ez azt jelentette, hogy a felvételt házingatlanhoz kötötték, ez az elv érvényesült a belsőtanácsnokságnál is. A területi elv - a három városrész szerinti belső tagolódás - itt összekapcsolódott az etnikaival, eközben azonban egyre erősebben érvényesült a vagyoni szelekció. A belvárosi tanácstagságnak a belvárosi házingatlanhoz kötése ugyanis a vagyon alapján történő kiválasztódást segítette elő. Akár úgy, hogy egész vagy részingatlant vásárolt az új belsőtanácsos, akár úgy, hogy örökség vagy házasság révén jutott hozzá. Kismarton példáján nehéz igazolni a területi elv érvényesülését. A város abban felettébb hasonlított Kőszeghez, hogy a vár városfalon belül állt, és a városfal körülvette az óvárost, a várat és a suburbiumot, a későbbi „Schloßgrund"-ot is. 316 Tudni kell, hogy maga a polgárvárost a „Klostergasse", a „Mitterzeile" és a „Pfarrgassc" alkotta. Ez volt az a 514 VaML KFL KVT Ülésjkv., 1576-1582. 146. fol. Kőszeg, 1579. ápr. 24-25.: a Németvárosban lakó Hans Schön esete; VaML KFL KVT Ülésjkv., 1583-1591. 233-234. fol. Kőszeg, 1589. máj. 7.: a Magyarvárosban lakó Lőrinc Vid esete; VaML KFL KVT Ülésjkv., 1594-1603. 315-316. fol. Kőszeg, 1598. ápr. 24.: Michael Pämer (Pammer) egy év türelmi időt kapott a beköltözésre. 3 VaML KFL KVT Ülésjkv., 1583-1591. Jegyzőkönyvi feljegyzések a polgárjog megszerzésének feltételeiről. 51 " Zelfel, 1996. 66. p. 116
