Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)
Az önkormányzatiság Kismartonban és Kőszegen - Az önkormányzati szerkezet
donképpen párhuzamosan végbe ment egy erőteljes vagyoni differenciálódás is. Hasonló, mint Sopronban, ahol persze nagyobb mértékű volt és a 15. század közepére lezárult. 309 Kőszegen 1532 és 1570 között megkétszereződött a házak száma. 3 ' 0 Ez önmagában is jelentős betelepítésre utal. A város új elitje abból a rétegből került ki, amely részt kért és kapott a marhakereskedelem hasznából. Ez a folyamat az 1560-as évekre érte el a csúcspontját. Az Adriát és Bécset összekötő kereskedelmi út egyik legfontosabb állomása lett a város, amelynek jelentőségét csak tovább emelte a török hódoltság. A külpiacokról nürnbergi posztó, kovácsolt- és nyersvas érkezett Kőszegre, míg helyi kereskedők cserébe mézet, szilvát, baromfit és marhabőrt kínáltak Bécs, Bécsújhely és Graz piacán. A bőrárut horvát és szlavón piacokon vásárolták fel, ahol a kőszegiek 1588-ig harmincadmentességet élveztek. Az adatok szerint ezután stagnálás következett, hiszen a korábbi gyarapodás 1596-ban lényegében ugyanazon a szinten volt. 3 ' 1 Mégis, a 16. század második fele teremtette meg a szerkezetváltás társadalmi alapjait. Ekkor alakultak ki az önkormányzati testületek új hivatalai és tisztségei. Ebben az időszakban, 1575-ben született meg a polgárőrség teljes szervezete, élén a városkapitánnyal. 312 A kőszegi várkapitány ezzel elvesztette teljhatalmát a város felett. A városi vár, valamint a város kapitányságának szétválása az erődített város eddig egységes védelmi szervezetét bontotta meg. Várható volt ez a folyamat, hiszen a városvédelmi rendszer korszerűsítését a város már egyedül végezte el. 513 Ez a kettéválás tehát szükségszerű volt. A magyar Habsburg-ellenes rendi felkelések azonban az uradalmat és a várost más-más oldalon találták. Ekkor bosszulta meg magát, hogy a korábban egységes szervezetű védelem kettévált. Kőszegen a borászatot és a kereskedelmet kiszolgáló ősi mesterségek mellett a 16. században felépültek a vászonszövő és posztónyíró műhelyek is. Mellettük megalakult a szabók, a kalaposok, a suszterek, a pékek és a mészárosok céhegylete is, amelyet a 17. század elején az asztalosok, a puskaművesek, a harangöntők, a szíjgyártók, a gombkötők helyi céhszervezetei követtek. Némelyik iparág képviselői külön magyar és német egyletbe tömörültek. Az iparűzők szerepének megerősödésére jellemző, hogy a 17. századra már nem a kereskedő-, hanem a kézművescsaládok tagjai kerültek a város élére. A kétkamarás szerkezet kialakulása nem volt egyszerű folyamat. Már említettük, hogy a város jegyzője egyezséget kötött az uradalommal a német kisebbség érdekében. A struktúrák etnikai elkülönülése a városban mindenütt érzékelhető volt. Erre utalt az északi külváros (Németváros) és a déli külváros (Magyarváros) létrejötte. Ezt erősítette a szőlőhegyekben a német és a magyar hegyközség elkülönülése. Ezt igazolta a reformáció idején a gyülekezetek német és magyar nációra történő szétválása. A Német- és a Magyartemplom léte is erre utal. Nem utolsósorban pedig az, hogy a céhek is etnikai alapon váltak 3L Mollay, 1941.113. p. 510 VaML KFL KVA Ak. Telekkönyvek. Grundbücher, 1570-1586. 511 VaML KFL KVT Act. Misc. 1596. h. n. n. 512 VaML KFL KVA Ak. Conscriptiones. Kö. 510-512. Musterregister, 1575. 513 Benkhard, 2000. 40-54. p. 115
