Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

IPARUZOK, KERESKEDŐK, VÁLLALKOZÓK VAS MEGYÉBEN A 14-20. SZÁZADBAN - Bariska István: Iparosok, kereskedők a 14-17. századi Kőszegen

föld/Windischland (Muraszombat (ma: Murska Sobota, Szlovénia); Rakovec (ma Horvátország); Nedelice (ma: Nedelisce, Hotvátország)) és a Hódoltság (Sziget) felé vezettek. A város érdekelt volt a marha- és borkereskedelemben, a gabona, a sajt, a méz és szilva kivitelében. Ezzel szemben a dél-német, a morva, az alsó-ausztriai, a stájer és szlavón piacokról pedig posztót, vasat, nyersbőrt, fűszert és selymet hoztak Kőszegre. A kőszegi kereskedelem áruszerkezetét érdemes megvizsgálni, hiszen több mindent elárul. Fontos elem, hogy az agrártermékek kivitelével szemben mindenhonnan kézműipari nyersanyag és készáru érkezett a városba. E megállapítás akkor is igaz, amikor a kőszegiek közvetítő-kereskedelemre vállalkoztak, mint például a marha- és a gabonakereskedelem esetében. Ugyanakkor megemlítendő, hogy a helyi kézműipar erősen alapanyagfüggő volt, mely - a megrendelők mellett - az agrár-kézműipari termékcseréből is kikövetkeztethető. A város kereskedelme tehát többek között arra vállalkozott, hogy alapanyag-beszállítója legyen a helyi céhes iparnak. Mielőtt a városon belüli kereskedelem és kézműipar viszonyát elemeznénk, érdemes először a 16-17. századi kőszegi céhes ipar szerkezetét szemügyre venni, ugyanis ennek fényében válik érthetővé, hogy egyes céhek - legalábbis addig, amíg az adott árú előállítására nem teremtődtek meg a helyi feltételek - mennyire rá voltak szorulva az alapanyag-behozatalra. A 16-17. SZÁZADI KŐSZEGI CÉHES IPARSZERKEZETE Az 1624. évi városi jegyzőkönyvből világosan kiderül, hogy milyen volt az adott időszakban a céhes ipar szerkezete Kőszegen. így többek között céhbe tömörültek a kapások, a kovácsok, a szűcsök, a szabók, a lakatosok, a méret utáni szabók, a kalaposok, a bognárok, a mészárosok és nyersbőrkereskedők, a cipészek, a szíjgyártók, a fazekasok, az ácsok, valamint a felvásárlók.

13 Ugyanakkor az 1738. évi városi jegyzőkönyv azt állítja, hogy az alább felsorolt kőszegi céhek a következő sorrendben kapták meg a statútumukat: a kovácsok 1603ban, a szűcsök 1609-ben, a magyar szabók 1612-ben, a lakatosok 1617-ben, a méret utáni szabók 1619-ben, a kalaposok 1619-ben, a nyergesek, a pajzskészítők, a csiszárok 1626-ban, a posztókészítők 1627-ben, a bognárok is 1627-ben, az asztalosok 1634-ben, a mészárosok 1641-ben, a vászonszövők pedig 1641-ben.

14 A két felsorolásból azonnal kitűnik, hogy a bár két felsorolás időben majdnem fedi egymást, ám a céhek nem. Ennek az az oka, hogy az 1738. évi feljegyzés csak a statútum-megújításra kényszerített céheket tartalmazza. Nyilvánvalóan utóbbihoz hozzá kell számítani azokat a céheket is, amelyeket az 1624. évi felsorolás megemlített, ám ezzel azonban korántsem mértük fel a 16. században már működött kőszegi céhek sorát. Számos adatunk van ugyanis arra, hogy a pintérek 1513-ban, a szabók és a posztónyirok 1564-ben, a mészárosok és nyersbőrkereskedők 1598-ban, a magyar szabók VaML KFL Kőszeg város választó polgárságának iratai. Tanácsülési jegyzőkönyvek (továbbiakban: Protocollum) 1622-1624. 265-270. p. 1623. január 6. VaML KFL Protocollum, 1736-1738. 303. p. 1738. január 21. 303