Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

A HIVATALI, A POLITIKAI ÉS A GAZDASÁGI ELIT VAS MEGYÉBEN A 14-20. SZÁZADBAN - Söptei Imre: A vármegyei tisztviselői kar újjászervezése, 1861-1862

Schlamatinger András 53 (Pinkafő, 1801. - Kőszeg, 1881.) Nem nemesi család sarjaként 1828-ban végzett magánúton jogot. Ezután Kőszegre költözött, ahol a Dunántúli Kerületi Táblánál ügyvéd lett, majd az 1830-as évek máso­dik felében bekapcsolódott a városi közéletbe. Az egyik helyi csoportosulás jelöltjeként 1838. május 8-án a választott község szószólójává, 1843. április 24-én tanácsossá vá­lasztották. Közben, 1840-ben befejezte váltójogi tanulmányait. 1846-ban a polgárőrség őrnagyává nevezték ki. Az említettek mellett számos posztot töltött be Kőszeg közigaz­gatásában, annak ellenére, hogy nem volt kedvelt a polgárok körében. 1848-ban is nemzetőrtiszt volt, és indult a polgármesteri választáson is, ahol azonban vereséget szenvedett. 1850. február 15-én a Vas megyei császári királyi ideiglenes törvényszék ül­nökévé nevezték ki. 1850 végén visszatért Kőszegre, október l-jétől a kőszegi járás biz­tosa, és egyben Kőszeg város ideiglenes polgármestere volt. 1854- április l-jétől polgár­mesteri posztjának megtartása mellett a kőszegi járás közigazgatási szolgabírójává ne­vezték ki. 1861. január 16-tól ezen állásaiból felmentették, és rendelkezési állományba helyezték. 1861. november 30-tól kőszegi főszolgabíró, 1861. december 15-től Vas me­gye másodalispánja volt. Hrabovszky Sámuel lemondása után, 1862. július l-jétől első alispánná nevezték ki. 1864- április 23-tól, Zichy Hermann udvari kancellárrá való ki­nevezése után, fél esztendőn keresztül kormányzó alispán. Jutalmul királyi tanácsosi cí­met kapott. Zichy Hermann minősítése szerint Schlamatinger szorgalmas, kitűnő képességű, jó magaviseletű, kitűnő politikai viselkedésű hivatalnok volt, akinek „... minden szor­galma és igen jó tehetsége ellenére nincsen népszerűsége." 54 1867-ben történt nyugdíjazása után visszatért Kőszegre és a gazdasági életben helyezkedett el. A Kőszegi Takarék­pénztár igazgatósági tagja, majd 1876 és 1878 között az elnöke volt. Korábbi tevékeny­sége miatt, nyugdíjas idejének első éveiben erősen támadták, ami miatt sajtópolémiába és becsületsértési perbe is bonyolódott Kőszeg város vezetésével. Népszerűtlenségére jellemző, hogy amikor 1881 novemberében meghalt, erről a helyi magyar nyelvű lap­ban mindössze egy rövid hírt jelent meg. VaML Fó'isp. helyt. Ein. ir. 1280/1862.; 1865. sz. n.; VaML KFL Kőszeg város tanácsának iratai (továb­biakban: Kv. tan.) Tanácsülési politikai jegyzőkönyvek 1232/1834-, 1239/1834-, 1240/1834-, 1241/1834.,' VaML KFL Kv. tan. Acta miscellanea. Politikai jegyzőkönyvek mellékletei, 1846. máj. 29.; VaML KFL Kőszeg város választmányi közgyűlésének iratai. Jegyzőkönyvek 24/1869., 105/1869-, 106/1869-, 138/1869., 167/1869., 1350/1869., 424/1870.; Kőszegi, 1944. 34-36. p.; Söptei Imre: Kőszeg város követe az utolsó rendi országgyűlésen. In: Előadások Vas megye történetéről. 3. Szerk. Tilcsik György. Szombathely, 2000. 348. p. (Vas megyei levéltári füzetek; 9.); Igazolás. = VL 1870. okt. 2. melléklet 1-2. p.; Schlamatinger András. = Kőszeg és Vidéke (továbbiakban: KésV) 1881. nov. 20. 3. p. VaML Főisp. helyt. ein. ir. 1865. sz. n. 265

Next

/
Oldalképek
Tartalom