Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)
A HIVATALI, A POLITIKAI ÉS A GAZDASÁGI ELIT VAS MEGYÉBEN A 14-20. SZÁZADBAN - Söptei Imre: A vármegyei tisztviselői kar újjászervezése, 1861-1862
Schlamatinger András 53 (Pinkafő, 1801. - Kőszeg, 1881.) Nem nemesi család sarjaként 1828-ban végzett magánúton jogot. Ezután Kőszegre költözött, ahol a Dunántúli Kerületi Táblánál ügyvéd lett, majd az 1830-as évek második felében bekapcsolódott a városi közéletbe. Az egyik helyi csoportosulás jelöltjeként 1838. május 8-án a választott község szószólójává, 1843. április 24-én tanácsossá választották. Közben, 1840-ben befejezte váltójogi tanulmányait. 1846-ban a polgárőrség őrnagyává nevezték ki. Az említettek mellett számos posztot töltött be Kőszeg közigazgatásában, annak ellenére, hogy nem volt kedvelt a polgárok körében. 1848-ban is nemzetőrtiszt volt, és indult a polgármesteri választáson is, ahol azonban vereséget szenvedett. 1850. február 15-én a Vas megyei császári királyi ideiglenes törvényszék ülnökévé nevezték ki. 1850 végén visszatért Kőszegre, október l-jétől a kőszegi járás biztosa, és egyben Kőszeg város ideiglenes polgármestere volt. 1854- április l-jétől polgármesteri posztjának megtartása mellett a kőszegi járás közigazgatási szolgabírójává nevezték ki. 1861. január 16-tól ezen állásaiból felmentették, és rendelkezési állományba helyezték. 1861. november 30-tól kőszegi főszolgabíró, 1861. december 15-től Vas megye másodalispánja volt. Hrabovszky Sámuel lemondása után, 1862. július l-jétől első alispánná nevezték ki. 1864- április 23-tól, Zichy Hermann udvari kancellárrá való kinevezése után, fél esztendőn keresztül kormányzó alispán. Jutalmul királyi tanácsosi címet kapott. Zichy Hermann minősítése szerint Schlamatinger szorgalmas, kitűnő képességű, jó magaviseletű, kitűnő politikai viselkedésű hivatalnok volt, akinek „... minden szorgalma és igen jó tehetsége ellenére nincsen népszerűsége." 54 1867-ben történt nyugdíjazása után visszatért Kőszegre és a gazdasági életben helyezkedett el. A Kőszegi Takarékpénztár igazgatósági tagja, majd 1876 és 1878 között az elnöke volt. Korábbi tevékenysége miatt, nyugdíjas idejének első éveiben erősen támadták, ami miatt sajtópolémiába és becsületsértési perbe is bonyolódott Kőszeg város vezetésével. Népszerűtlenségére jellemző, hogy amikor 1881 novemberében meghalt, erről a helyi magyar nyelvű lapban mindössze egy rövid hírt jelent meg. VaML Fó'isp. helyt. Ein. ir. 1280/1862.; 1865. sz. n.; VaML KFL Kőszeg város tanácsának iratai (továbbiakban: Kv. tan.) Tanácsülési politikai jegyzőkönyvek 1232/1834-, 1239/1834-, 1240/1834-, 1241/1834.,' VaML KFL Kv. tan. Acta miscellanea. Politikai jegyzőkönyvek mellékletei, 1846. máj. 29.; VaML KFL Kőszeg város választmányi közgyűlésének iratai. Jegyzőkönyvek 24/1869., 105/1869-, 106/1869-, 138/1869., 167/1869., 1350/1869., 424/1870.; Kőszegi, 1944. 34-36. p.; Söptei Imre: Kőszeg város követe az utolsó rendi országgyűlésen. In: Előadások Vas megye történetéről. 3. Szerk. Tilcsik György. Szombathely, 2000. 348. p. (Vas megyei levéltári füzetek; 9.); Igazolás. = VL 1870. okt. 2. melléklet 1-2. p.; Schlamatinger András. = Kőszeg és Vidéke (továbbiakban: KésV) 1881. nov. 20. 3. p. VaML Főisp. helyt. ein. ir. 1865. sz. n. 265
