Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

BOR, BORKULTÚRA, GASZTRONÓMIA VAS MEGYÉBEN A 13-19. SZÁZADBAN - Bariska István: Kőszeg bortermelése a 13-18. században

azt jelentette, hogy a mindenkori vár - legyen az királyi vag)' földesúri - az erődített városon belül foglalt helyet, miként Kőszegen a fallal kerített város északnyugati negyedében. Maga a város azonban a várhoz tartozó uradalmon belül enklávét, szigetszerű zárványt alkotott, ezért a kőszegi vár és uradalom mindenkori uraival külön meg kellett harcolnia a falakon kívül elhelyezkedő városi erdőkért és szőlőbirtokokért. Ez éppúgy érvényes volt a város szőlőire, mint a kőszegi polgárok szőlőskertjeire, de vonatkozott ez általában a város birtokhatáraira is, amelyeket külön határjárások alkalmával állapítottak meg és rögzítettek. A legrégibb ismert kőszegi szőlőbirtok nevét ma is őrzi a helyi hagyomány. Ez a mai Király völgy, amelyet egy 1451-ben készült urbárium példának okért Királyszőlőnek (Weingarten genannt der Kunig) nevezett.

6 Erről tudni kell, hogy nem Kőszeg királyi városa, hanem a királyi vár szőlőbirtoka volt. Innen a Királyszőlő, később Királyvölgy elnevezése. Téves tehát az a legenda, hogy a Királyvölgy arról kapta volna a nevét, hogy az itt szüretelt szőlő bora egyenesen a király asztalára került. Bár ez is megtörténhetett, mégpedig akkor, ha az uralkodó törvénynapot tartva Kőszegen tartózkodott és várnagya helyi borral töltette meg kupáját. A Királyszőlők kezelését aztán a polgárok zálogba vették, amiért 8 akó hegyvámmal (Bergrecht) tartoztak az uralkodónak.' A 19. században is még az Esterházy család hercegi ága főúri udvari szőlőjeként (Hofgarten) jelzi egy, 1819-ben készült térkép, és csak az Esterházy-vár és a hozzátartozó szőlők fokozatos tulajdonváltása után került a Királyvölgy magán-, állami és városi tulajdonba. Hasonlóan régi a Pogányok vagy Pogány-hegy elnevezés. Ez a szőlőbirtok a városé mint közösségé volt még a 16. század derekán is. Mégis meg kellett válni tőle, mert a város határán kívül feküdt, és szüretkor nehezen volt ellenőrizhető a városba hozott borok hovatartozása.

6 Persze városi polgár - mint külső birtokos, azaz extraneus is - bírhatott itt szőlőt. Egy összehasonlító számítás szerint Kőszegen a 15. században 300 hektáron folyt szőlőművelés.

9 Ugyanekkor a közeli Rohoncon 400 ha, Locsmándon 120 ha, továbbá Kismartonban 150 ha, Ruszton 160 ha nagyságon temieltek szőlőt. Meg kell jegyezni, hogy az 1451. évi urbárium szerint a kőszegi uradalomban 1200 vödör hegyvámot fizettek, ami bonyolult átszámítás szerint 394 ha szőlőnek felelt meg, tehát csaknem annyinak, amennyit Rohoncon műveltek. Ez a mennyiség csaknem 40 ha-ral több, mint 1552-ben. Természetesen a soproni és a pozsonyi termelés ennek többszöröse volt, de mint látható, a rohonci és a kőszegi is messze kiemelkedett a felsorolt nyugat-magyarországi szőlőtermelők közül. A SZŐLŐ MINT VÁROSI JELKÉP A szőlőművelés, a borgazdálkodás és kereskedés jelentősége a 16. században Kőszegen nemhogy csökkent volna, de inkább nőtt. A város azzal büszkélkedhet, hogy a nálánál jelentősebb és híresebb európai bortermelő városokat megelőzve egyedül itt maradt fenn a szőlőhajtások rajzolt és festett jegyzőkönyvi megörökítése, a híres Szőlő Jövésnek ' VaML KFL Tk. Lvt. II. 113. sz.: Rechnitz vnd Gimß die Vrbar. Tiroler Landesarchiv Innsbruck. Urbar Nr. 274/1. 1451. Fényképmásolat, 1. szelvény. ' VaML KFL Tk. Lvt. 64-, 66. sz. I. Ferdinánd oklevelei 1551-ből és 1556-ból a „König" zálogáról. 8 VaML KFLTk. Lvt. Pótsorozat I. 13. sz. Kőszeg, 1550. október 6. Prickler, Harald: Burgenlands Städte und Märkte In: Österreichisches Städtebuch. Die Städte Burgenlandes. Wien, 1970. Sonderdruck, 23. p. 16