Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

ETNIKAI VÁLTOZÁSOK VAS MEGYÉBEN A 10-20. SZÁZADBAN - M. Kozár Mária: Felsőszölnök meghódolása a törököknek 1640-ben

heten, Maticz Sebján feleségestül tall.

s 300, Zeteg György feleségestül tall. 600, Zetek Markó tall. 100, Más Mesicz Sebján felesége tall. 150, Bothi Marton felesége tall. 80. Az többi mind oda vannak. "

9 A nádor, Esterházy Miklós utasítására Batthyány Ádám, a Kanizsával szembeni magyar végek katonai parancsnoka 1641 januárjában - a felsőszölnökieket érintő, több hasonló török portya - megtorlásául büntetőhadjáratot vezetett a Balatontól délre elhelyezkedő rác (szerb) félkatonai telepek ellen, melyeknek Igal volt az egyik központja. A cél egyrészt az volt, hogy az elfogott rácokat kicseréljék a török által elhurcolt magyar rabokkal, másrészt az, hogy ingóságaikat elrabolják és eladják, a rácokat pedig adózásra kényszerítsék. A hadjárat során a magyar csapatok 400 foglyot ejtettek.

10 A dobrai Scholtz Kristóf 1641. augusztus 25-ei jelentésében értesítette Batthyány Ádámot, hogy Türke is megkapta a behódolásra felszólító levelet, és miután még a szolnoki hódoló levél is nála van, mindkettőt rövid időn belül bemutatja Batthyánynak." Az 1637. évi urbárium szerint Felsőszölnök Alsószölnökkel együtt a farkasdifalvi bírósághoz tartozott. A Batthyány család jobbágyai voltak a Kosz, Baizek, Serfecz, Gécsek, Lázár nevű családok, akik 7 féltelkes porta után adóztak.

12 Az 1642. évi urbáriumban csak Felsőszölnök hódolt be, míg a jobbágyok közül Konacz Andrást „... az Törökök vágták le ...",

13 Kalics Mattkonak pedig apját és anyját hurcolták el a törökök. A többi elhurcolt lakost nem említették név szerint. Az 1637. évi urbáriumban szereplő Batthyány jobbágycsaládok közül a Serfecz, a Baiczik és a Gécsek család megtalálható az 1642. éviben is, illetve a mai napig élnek leszármazottaik Felsőszölnökön.

14 Csáky László 1641-ben jogosan aggódott Farkasdifalva meghódolása miatt is. 1644- május 13-án jelentették a farkasdifalviak, hogy a török megfenyegette őket, hogy ha nem mennek 15 napon belül Kanizsára, úgy járnak, mint Tótfalu (ma: Rábatótfalu, szlovén község Szentgotthárd része): „Az hódulás előtt való esztendőben az török megh rabolván őket, tizenegy házat égetet el, 44 embert vütt el, harmat le vágót. Ezek közül egy sem szabadult megh, mind oda vesztek."

15 Ugyanígy jártak a szakonyfalui szlovének is: „... ugyanazon esztendőben el rabolván őket az török, 16 házat égetet el, vitt el bennek No 103, hármat levágott, azok közül szabadult megh Pallás Péter tall. 120, Gerenczer János tall. 120. Az hódulás élőt egjszeris mászoris vittenek el bennek az ráczok ötvenigh, kik mostis oda vannak."

16 8 Tallér. 9 Stahl, 1970. 2. sz. 301-302. p. Fenyvesi László: Az igali portya és a körmendi kótyavetye balkáni tanulságai. Adalék a hódoltsági rácvlach-iflák-vojnik problematikához, 1641- In: Magyar és török végvárak, 1663-1684- Eger, 1985. 201. p. (Studia Agriensia; 5.); Hochwarter, 1996. 30. p. 11 Hochwarter, 1996. 31. p. MOL Mikrofilmtár 4331. sz. P 1322. 52. sz. Urbáriumok. Körmend, Dobra, Muraszombat, Rakicsány, 1635-1642. (továbbiakban: Mikrofilmtár 4331. sz. P 1322. 52. sz.) 38-39. fol. 13 MOL Mikrofilmtár 4331. sz. P 1322. 52. sz. 73. fol. Uo. 15 Stahl, 1970. 2. sz. 301. p. 125