Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

BOR, BORKULTÚRA, GASZTRONÓMIA VAS MEGYÉBEN A 13-19. SZÁZADBAN - Söptei Imre: A Ság-hegy hegyközségei a 18-19. században

szabályokban rögzített szokások már írásba foglalásuk előtt majd 100 évvel korábban is léteztek. E feljegyzés szerint Ságon akkor már több hegymester vezette a közösséget, és az ő szavuk az adásvételi ügyekben szinte megfellebbezhetetlen volt. A Ság-hegy hegyközségi törvényei 1867-ig

14 Érdekesség, hogy a 17. század közepén már kétség kívül meglévő szokásjogot először - viszonylag későn - 1734-ben az Erdődy-birtokon foglalták írásba. E hegytörvény - amely országosan is jólismert - eredeti változata 19. század végén két alkalommal is megjelent nyomtatásban, mindkétszer Giay Károly átírásában. 1898-ban a Mezőgazdasági Szemle, majd a Vasvármegye is közreadta a Giay szerint 1732-ben keletkezett dokumentumot. Érdekesség, hogy Zongor Ferenc alsósági tanító rábukkant e hegytörvény 1816-ban kiadott és Vas megye levéltárnoka által hitelesített másolatára. E felfedezésről beszámoló, 1968ben készült kézirata - amelyet több fotó is kiegészít - a Savaria Múzeum Néprajzi Osztályán található.

15 1972-ben a celldömölki könyvtár adta ki a hegytörvény eredeti változatáról Kresznerics Ferenc sági plébános által 1828-ban készített kézirat hasonmását. A kápolnai és mesteri artikulusok - miután nem sokkal a sági rendszabály keletkezése után foglalták írásba őket - nagyrészt megegyeznek azzal, és csak néhány részletükben jelentenek újdonságot. Alsómesteriben a birtokosok 1786-ban kezdték vezetni, mégpedig a rendszabályok szövegének beírásával a hegyközségi jegyzőkönyvet. E rendszabályok alapján úgy tűnik, annak mintájául nem a sági, hanem a kápolnai artikulusok szolgáltak. Ezért valószínűsíthető, hogy a kápolnai rendszabályok 1734 és 1786 között keletkeztek. Ezeket 1816-ban Vas vármegye vizsgálatra bekérette, de ismert egy 1861-ből származó kápolnai változat is, miután a kápolnai jegyzőkönyv 1858-ban tűz áldozata lett, és az abban szereplő rendszabályokat szerepeltették az 1861-ben, újonnan megkezdett jegyzőkönyvben. Mindenképpen variánsról van szó, mivel a gazdák ebben, meghagyva az eredeti pontokat, rögzítették azt a tényt, hogy az 1857. július 17-én kötött egyezségnek megfelelően, 2793 ft 10 krajcáron megváltották a szőlőiket terhelő hegyvámot, dézsmát és kappanpénzt, ezért birtokaik csak és kizárólag az ő tulajdonukat képezték.

16 A sági szabályzatra keletkezése óta többen is hivatkoztak, melynek szövege minden valószínűség szerint sokkal fontosabb volt a helybeliek számára, mint az első ránézésre kitetszik. A felsőbb hatóságok által meghatározott törvényes változatot mutatja, hogy Szűz Máriára is esküt kellett tenni, ami egyben az erőszakos rekatolizáció egyik kényszerítő intézkedésének egyik helyi emléke. Alig egy évtized telt el ugyanis az addig az evangélikusok által birtokolt templom erőszakos földesúri visszavétele óta, illetve csupán 3 évvel korábban űzték el a lutheránusok tanítóját és rombolták le oratóriumukat.

17 Lásd a 7. sz. jegyzetet. Az ott felsorolt szabályzatokat külön nem jelöljük. Annak a dilemmának feloldásához, hogy 1732-ben vagy 1734-ben foglalták-e írásba a nevezett artikulusokat ez a kézirat ad végső bizonyítékot, mert az 1816-os, a megyei levéltárnok által is hitelesített, másolat szerint is 1734-ben keletkezett az eredeti változat. VaML Kemeneskápolnai Hkir. Jkv. VaML Helytört, lex. Fogalmazványok. Alsóság. 6. fol.. 63