Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

TELEPÜLÉSKÖZPONTOK VAS MEGYÉBEN A 11-20. SZÁZADBAN - Mayer László: A Clochemerle-i történet Szombathelyen. Nyilvános WC a Főtéren a 20. század első felében

A (szép) irodalmi hivatkozások terén, és különösen a nyilvános illemhelyek vonatkozásában, újra jelentkezik a hiány érzete. A „vizelde-irodalom" egy korszakos alkotása - Gábriel Chevallier Botrány Clochemerle-ben

b - nem került elemzésre. A regény 1934-ben jelent meg Franciaországban, később számos európai nyelvre lefordították. Magyarul is több kiadás látott napvilágot. Film is készült belőle, amit a magyar televízió is levetített. Az alaptörténet egy 2800 lakosú francia kisvárosban játszódik, amely csak boráról és borvirágos orrú lakosairól híres. 1922-ben a polgármester korszakalkotó ötlettel áll elő - a hiány itt is tetten érhető: községi könyvtárat nem építhet, mert a helyiek csak újságot olvasnak, hősi emlékmű pedig már minden községben van - pályafutását mintegy megkoronázandó: közpénzen, közterületen, nyilvános illemhelyet, vizeldét létesít. Ez bizonyítja demokratikus világnézetét - hiszen maga a tevékenység is az -, egyben borsot tör politikai ellenfelei és a klerikális reakció orra alá. Ezt a célt tükrözi a felépítendő vizelde helyszíne is: a település főterén, a templom, a temető és a plébánia közelében. A kibontakozó események, az ellenfelek összecsapása végül oda vezet, hogy katonaságot vezényelnek a településre és a halálos áldozattal járó katonai attak körül kerekedett botrány végül kudarcba fullasztja a genfi leszerelési konferenciát. A „párhuzamos történet" Szombathelyen 25 évvel korábban, 1897-ben kezdődött, de a lépték - a város 1900-ban 5278 katasztrális holdon terült el, lakosainak száma 24-751 főre emelkedett' - és az emberi kaliber Éhen Gyula polgármester

8 személyében, illetve a megvalósítandó terv, A modem város

9 is más volt. Éhen Gyula a „modern város" kellékeinek - csatomázás, vízvezeték, lakás, utcaburkolás, közlekedés stb. - leírása mellett, ellenpontként, a „régi város" jellemzőire is kitért. Az ámyékszékeket szemlélve festői képet skicceit fel: „... a lakóháznak az udvarra nyúló végén, az ístálóépülettel szemben van az ámyéliszéknek pöczegödre. Kitűnő alkotás - dicséri a gazdája. Elmúlik 5-6 év, míg tartalmát egyszer ki kell hordatni."

[0 A magánházak árnyékszékeinél még botrányosabb állapotok fogadták a fogadókba és kávéházakba betérő vendégeket: „A piszoár rendszerint egy födél alatt van a klozettel. Levezető csöve a csatornába dobált szivarcsutkáktól rendszerint be van dugulva és kellemetlen bűzt árasztó tengert képez a bejáratnál. A klozett ajtaja tárva-nyitva. Hogy egykoron angol szerkezettel birt, azt csak elbeszélésből tudhatjuk meg. Bűz, piszok az egész hely elannyira, hogy utálatot gerjeszt az emberben. Elsőrendű vidéki hotelek és kávéházak leiedzenek e csömörletes állapotban. Jöjjön oda egy uri nő s történjék vele az a baj, ami minden emberrel megtörténhetik, kapjon liasmenést. Tessék aztán Chevallier, Gabriel: Botrány Clochemerle-ben. Regény. 1-2. [köt.] Ford. Lányi Viktor. Bp., 1963. 215, 239 p. (Olcsó könyvtár; 448-449.) A magyar korona országainak 1900. évi népszámlálása. 1. rész. A népesség általános leírása községenként. Bp., 1902. 152. p. (Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat; 1.) Éhen Gyula (1853-1932) 1895 és 1902 között volt Szombathely polgármestere. Személyére és tevékenységére vonatkozóan lásd: Éhen Gyula. Összeáll. Pallósiné Toldi Márta. Szombathely, 1991. 99 p. (Vasi életrajzi bibliográfiák; 28.) Éhen Gyula: A modern város. Szombathely, 1897. (továbbiakban: Éhen, 1897.) 132 p. 10 Éhen, 1897. 53-54. p.; lásd még Vő.: A városok. 2. köt. Bp., 1903. (továbbiakban: Éhen, 1903.) 577. p. 492