Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)
TELEPÜLÉSKÖZPONTOK VAS MEGYÉBEN A 11-20. SZÁZADBAN - Melega Miklós: A szombathelyi Fő téri házak építéstörténete a dualizmus korában.
A fejlődés nagyságrendjét vitathatatlanul igazoló számok ellenére nem állítható, hogy a Fő tér építésének dualizmus kori periódusa hibátlan végeredménnyel zárult volna. A lázas építkezés korszaka számos aránytalanságot és városesztétikai problémát hagyott maga után, mert a megrendelők, illetve az igényeiket kiszolgáló építészek sok esetben nem voltak tekintettel a környező házak magasságára, arányaira, azaz nem törekedtek az egységes utcakép megtartására.' A régi, alacsony épületek tőszomszédságában emelt, az új léptékhez igazodó magasabb házak látványa sokszor kaotikus képet eredményezett. A Fő tér nyugati térfala - ahol több kétemeletes ház sorakozott egymás mellett - viszonylag egységes benyomást keltett a szemlélőben. A Gyöngyös utca északi oldala azonban rendkívül heterogén összetételű volt, a magasba törő háromemeletes házak tűzfalai tövében megbújó egyemeletes, vagy földszintes házakkal. A Gyöngyös utca déli oldala valamivel egységesebb magassági szintet képviselt, itt az egyemeletes házak domináltak. 8 A kiegyezés után az épületállomány összetételében funkcióbővülés is bekövetkezett. Korábban a téren az egy-egy polgárcsalád számára épült kisebb lakóházak domináltak, és a hasonló méretű bérházak csak kis arányt tettek ki. A dualizmus időszakában azonban a Fő téren is tömegével kezdték építeni a korszak jellegzetes épülettípusának számító bérházakat, amelyek a tulajdonosoknak értékálló befektetést, egyúttal állandó bevételi forrást biztosítottak. A reformkorszak szerény megjelenésű házai helyett a századfordulón feltűntek a nagytömegű, soklakásos bérpaloták. Ezek látványos, gazdagságot sugalló, reneszánsz, vagy barokk hatású homlokzattal készültek, az utcai fronton földszinti üzlethelyiségekkel, műhelyekkel 9 A haszonszerzés igénye mellett ezeket az épületeket alapvetően a szükségszerűség, a lakásínség hívta életre, mert a város viharos ütemben növekvő lakosságának, a betelepülő tisztviselőknek elhelyezéséről gondoskodni kellett. A bérházak mellett új elemként jelentek meg a téren a takarékpénztárak székházai is. Stílustörténeti szempontból a dualizmus korában emelt épületek többsége a korábbi korszakok építészeti elemeit, formakincsét felhasználó, újrafogalmazó és vegyítő historizáló, illetve eklektikus stílusban készült. A századfordulón kibontakozó, nemzeti hagyományokra is építő, új utakat kereső szecessziós irányzatot csak egy-két épület, nagytömegű bérház képviseli. A tervezők többsége ismert szombathelyi építész volt, közülük a legtöbb ház Brenner János nevéhez kapcsolható. A dualizmus első évtizedeinek mesterei közül még Kirchmayer Károly és Hötzl József tette le itt névjegyét, míg a századforduló időszakából Rauscher Miksa jelentősége emelhető ki. A Fő tér arculatának kialakításában a századfordulótól kezdve budapesti építészek is részt vettek, nem egy esetben vitatható színvonalú, a Fő tér hangulatától idegen, a környező házak arányaihoz nem igazodó alkotásokat hagyva maguk után. A tér legnagyobb tömegű bérházai e fővárosi léptékhez szokott tervezők munkái. 10 7 Brenner, 1959. 34. p.; Kádár - Horváth - Géfín, 1961. 51. p.; Károlyi - Szentléleky, 1967. 14-, 71. p. A Fő téri „séta"cínuí fejezetben szereplő adatok összesítése. Kalmár Miklós: Az építészet története. Historizmus. Századforduló. Bp., 2001. 40. p.; Radosjenő: Magyar építészettörténet. Bp., 1975. 287., 300. p.; Károlyi - Szentléleky, 1967. 55. p.; Balogh, 1998/a. 80. p. A Fő téri „séta'című fejezetben szereplő adatok összesítése. 449
