Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

TELEPÜLÉSKÖZPONTOK VAS MEGYÉBEN A 11-20. SZÁZADBAN - Tilcsik György: Adatok a szombathelyi városháza történetéhez a 19. század első felében

nostól ennél drágábban bérelte -, míg Drinkbesser Ferenc számára a városházi kávéház területéből alakítottak ki egy kis boltot, amelyért évi 35 vft bérleti díjat kellett fizetnie. 35 Ugyanakkor elég vontatottan haladt előre a piactéri boltok lebontása. Bár Viehaus Farkas, László Ferenc és Reich János a kijelölt határidőre, 1817. Szent Mi­hály-napjáig végzett az elbontással, a többiek nem követték példájukat. Az 1818. feb­ruár 18-ai tanácsülés felszólította a még álló boltok gazdáit, hogy húsvétig, azaz már­cius 22-ig végezzék el a bontást, és ha ezt nem teszik meg, akkor azt a város helyettük elvégezteti, de az építési anyagot nem adja át a boltbérlőknek. Az egy héttel később megtartott tanácsülés döntése ezt azzal tetézte meg, hogy kilátásba helyezte, hogy a bontási és tereprendezési munkákat a boltosok költségeire a város végezteti el. Az áp­rilis 1-jei tanácsülés egy hetet adott a volt bérlőknek egykori boltok maradványainak eltüntetésére. Az 1818. április 18-ai tanácsülés miután konstatálta, hogy már csak két, bontásra váró bolt áll a Piactéren, engedélyt adott arra, hogy az árusok - tekintettel a következő héten sorra kerülő Szent György-napi országos vásárra - a Piacteret elfog­lalják. A boltok azonban továbbra is a helyükön maradtak, és az 1819. április 3-ai vá­rosi közgyűlésen Szabó Ignác, Vas megye alispánja figyelmeztette a várost, hogy a bol­tokat április 19-ig bontassa le. Ez végre megtörtént, és az 1819. május 8-ai közgyűlésre beterjesztett kimutatás szerint a piactéri boltok elbontása és az új bolthelyiségek kiala­kítása több, mint 9000 vft-jába került a városnak. 39 Az 1817- évi tűzvész közvetett hatásaként tehát a városháza alatti boltok ­amelyek száma háromról hétre emelkedett, majd e szám 1837-től ötre csökkent 40 ­bérleti jogát a város csakúgy, mint a tűzeset előtt, az általunk vizsgált korszak teljes hátralévő részében, általában hároméves időtartamra licitáción árendába adta. Az árverés rendszerint úgy zajlott le, hogy a bérleti idő lejárta előtt több hónap­pal kijelölték a licitáció időpontját, amely szintúgy még meglehetősen távol volt az új bérleti idő kezdetétől. Az általában egy tanácsülés keretében, mégpedig annak első na­pirendjeként lebonyolított licitáció az árverés feltételeinek ismertetésével kezdődött, amelyek közül a legfontosabbak a következők voltak: 1., A bérlőnek a bérleti díjon kívül ún. laikaufot, azaz felpénzt - vagy ahogy később nevezték a források: kulcspénzt - kellett fizetnie, amely a licitáció lebonyolítá­sával és a bérleti szerződés elkészítésével kapcsolatos költségek fedezésére szol­gált, és amelyet a szerződés aláíráskor kellett az árendásnak letennie. 2., A bérlőnek az éves bérleti díjat két részletben és előre kellett a város házipénz­tárába befizetnie. 3., A város tudta és engedélye nélkül tilos volt a bérleti jogot másra átruházni, ille­tőleg továbbárendálni. VaML Szvkt Ktjkv., 1816-1817. 450., 513., 545., 548. p., 1818-1819. 304-305., 321., 419-420. p. VaML Szvkt. Ktjkv., 1816-1817. 533-534-, 536., 1818-1819. 39, 55., 98, 115, 389, 419-420. p. A városházi kávéház késeibb röviden ismertetendő bővítése és átalakítása során számolták fel két, kisebb alapterületű boltot. Ezeket az 1837. április 24-től már nem adták árendába, de megszüntetésükre csak 1838-ban került sor. VaML Szvkt. Ktjkv, 586/1837-1838, 751/1837-1838. 424

Next

/
Oldalképek
Tartalom