Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

BOR, BORKULTÚRA, GASZTRONÓMIA VAS MEGYÉBEN A 13-19. SZÁZADBAN - Dominkovits Péter: Bormérés, kocsmáitatás a 17. század eleji Szombathelyen,1606-1619

Az 1611. november 28-ai közgyűlés több határozatában foglalkozott a városi kocsmáitatás szabályozásával. A borbírák választása mellett a győri akót jelölték ki kötelező mértékegységnek, és előírták, hogy a kocsmáros - más szabad városokhoz hasonlóan - pontos mértékkel, színültig töltsön, különben hamis kocsmárosként - nem részletezett - büntetéssel bűnhődik.

18 Sajnálatos, hogy a győri püspöki uradalmak területén a 17. század elején általánosan elterjedt, győri akó nagysága metrikusan jelenleg nem ismert.

19 Ekkor a városi kocsma privilegizált bormérését több statútummal védték, és érvényét próbálták különböző tiltásokkal körbebástyázni. Kikötötték, hogy miután a földesúri bor kimérése befejeződött, senki a város lakosai közül - esküdt polgár, a község tagja, zsellér, vagy zsellér asszony, mesterlegény, vagy közszolga -, aki a közönséges jót és a város hasznát akarja, más kocsmájára ne menjen. Kiemelten tiltották a környező püspöki uradalmi falvak, konkrétan Perint, vagy Újfalu csapszékeit, illetve elsősorban a Gyöngyös utcában lakó megyei nemes Chemeteyné, továbbá Márton deák, Kulcsár István és más, az említetteken kívüli személyek kocsmáinak látogatását. Felhívták a figyelmet, hogy senki a város csapjával szemben kocsmáitatást ne kezdeményezzen. Mindazon a személyeknek, aki a tiltott kocsmákba mennek, vagy oda kannával szolgálót küldenek, ha őket rajta kapják, úgy elsőként 4 ft büntetést, másodízben pedig a dupláját kell fizetniük. Amennyiben pedig ugyanezen cselekedetük harmadszor is bebizonyosodik, akkor, mint a város irányába engedetlen embernek a házát fel kell becsülni és miután a becsárat a város kifizette, nékik Szombathelyet el kell hagyniuk.

20 Szorosan ezzel összefüggésben, hasonló büntetés mellett tiltották, hogy bármilyen városi ember - elsősorban zsellér - a perinti, vagy az újfalui kocsmába, avagy a felül megnevezett kocsmatartóknak kocsmárosa, csaposa legyen, vagy azokkal az intézményekkel, személyekkel bármiféle társult gazdasági kapcsolatban álljon.

21 A borárusítást is ellenőrizni kívánták, és ezért kikötötték, hogy a borral rendelkező városi ember azt mind a városban, mind vidéken csak a bormesterek tudtával adhatja el. Ha pedig ezt a rendelkezést megszegi, úgy első alkalommal 12 ft, másodszorra duplája lesz a büntetése, míg harmadízben el kell hagynia a várost.

22 Végül ez időből fennmaradt a városi kocsma nyitvatartási rendje: a kocsmáros este 9 óráig tarthatta nyitva az ajtót. 9 órakor a városi hadnagy köteles volt takarodót harangoztatni, amire a kocsmárosnak azonnal be kellett csuknia ajtaját. Ha azonban valaki ennél később valamiféle útról térne meg, az egy emberét lámpással a kocsmároshoz küldheti, és azt szüksége szerint a kocsmáros kiszolgálhatja. Ezen kívül sem városi, sem vidéki ember - külön is kiemelve: mesterlegény, avagy városi szolga - lámpás nél18 Kolosvári - Óvári, 1904. 129. p.; Dominkovits, 1994. nr. 621.; lásd még: Abai, 1943. 227. p. Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly-, és darabmértékek 1874-ig. Bp., 1991. 139. p. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai. IV. Levéltártan és történeti forrástudományok; 7.) 20 Kolosvári - Óvári, 1904. 129-130. p.; Dominkovits, 1994- nr. 622.; lásd még: Abai, 1943. 227-228. p. 21 Kolosvári - Óvári, 1904- 130. p.; Dominkovits, 1994. nr. 623.; lásd még: Abai, 1943. 228. p. 22 Kolosvári - Óvári, 1904. 130. p.; Dominkovits, 1994. nr. 624. 41