Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)
BOR, BORKULTÚRA, GASZTRONÓMIA VAS MEGYÉBEN A 13-19. SZÁZADBAN - Dominkovits Péter: Bormérés, kocsmáitatás a 17. század eleji Szombathelyen,1606-1619
A VAROS HIVATALOS SZABÁLYOZÁSA A privilegizált státusú Szombathely 17. századi magisztrátusa a város működésére, gazdálkodására, tisztviselői feladatainak, hatásköreinek meghatározására, az árak és a bérek megállapítására, az ingatalanforgalomra, a közerkölcs védelmére, illetve a területén élő városi lakosok (nemes és nem nemes személyek) különböző magánjogi és fenyítőperes ügyeiben - más dunántúli mezővárosokhoz képest - a rendszabások (statútumok) tiszteletet parancsoló tömegét alkotta. 6 Cseppet sem túlzás azt állítani, hogy az 1606 és 1619 között keletkezett gazdasági tárgyú helyi szabályrendeletek egyik legjobban körvonalazódó, leghangsúlyosabb csoportja a városi kocsmáltatásról, a bormérés szabályozásáról szólt. Az évenként megújuló, a bormérésre előírt időszakokat tekintve olykor hektikusnak tűnő rendszabások hátterében egy hosszabb távú tendencia kristályosodik ki. Ez a magisztrátus részéről a város - adott időszakban tán legfontosabb bevételére történő fokozott odafigyelésben írható le, ami olykor plauzibilisen adott évi, konkrét rendszabásokban, tiltásokban öltött testet/ A földesúr háromhavi kocsmáitatása - amit a város többször bérelt - és a városban élő nemesek gyakran tiltott borkimérései mellett két egymást kiegészítő, helyi bormérési rendszer jelent meg. Az egyiket a város saját kocsmája, a másikat a szombathelyi polgárok - városi telekkel rendelkező lakosok - bormérései jelentették. Míg az elsőt a magisztrátus által választott bormesterek számadásra kötelezve borral látták el, a másodikat a város megbízásából elsősorban ellenőrizték és felügyelték. A lakosok bormérései az egyre precízebb számadási kötelezettség megkövetelése mellett a városnak befizetett - modern kifejezéssel - „adó" ellenében működhettek. Mindezek után az eddig legrészletesebb statútum-gyűjtemény segítségével a bormérés kereteit mutatom be. Az első - a későbbi hasonló források több tartalmi vonatkozását is magában hordó - rendszabás 1607-ben keletkezett. Június 5-én, Szombathely város Hetésy Pál bíró elnöklete alatt megtartott nyilvános közgyűlésén felolvasták a földesúr, Naprághy Demeter győri püspök és császári tanácsos által megerősített városi kiváltságleveleket. 8 Ekkor a bíró bejelentette, hogy a földesúrtól évi 100 ft-ért, június, július és augusztus hónapokra bérbevették a kocsmáltatási jogot azon feltétellel, hogy ezzel egyidejűleg a kocsmáitatás Szentmárton és Perint falvakban megtiltásra kerül. Ezt követően a magisztrátus úgy határozott, ezután senki 1 ft büntetés terhe mellett más falura, kocsmára - kivált Chemeteyné csapjára - ne menjen. Amennyiben valaki ezt látja, de nem hozza a bíró tudomására, az a személy az említett büntetés kétszeresét fizeti. Ugyancsak megAbai Imre: Szombathely város igazságszolgáltatása a XVII. század elején. = Dunántúli Szemle (továbbiakban: DSZ) 1943. 5-6. sz. (továbbiakban: Abai, 1943.) 222-234. p.; Béli Gábor: Magyar jogtörténet. A tradicionális jog. Bp.-Pécs, 1999. 225. p.; Bonis György - Degré Alajos - Varga Emire: A magyar bírósági szervezet és perjog története. 2. böv. kiad. Szerk. Molnár András. Zalaegerszeg, 1996. 97., 108. p. A kocsmáitatásra történő fokozott odafigyelést, a városi érdekek érvényesítését kiemelte: Abai, 1943. 227. p. Benczik Gyula - Dominkovits Péter: Szombathely város jegyzökönyveinek regesztái, 1606-1609. Szombathely, 1993. (továbbiakban: Benczik - Dominkovits, 1993.) nr. 102. (Acta Savariensia; 7.) 39
